https://verskucko.com

Címke: spiritualitás

  • Szepes Mária: Nagyon halk

    a zizegő hang benned. Rezonancia,
    amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
    Figyelj rá. Mindig neki van igaza.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szergej Jeszenyin: A lélek az égbe visszavágy

    A lélek az égbe visszavágy,
    sóvárog túlvilági berket.
    Szeretem, ha lobog az ág
    s zöldellő tűz a fákon reszket.

    Aranyló törzsek ágai:
    mint gyertya, a titoknak lobban –
    Nyílnak szavak csillagai,
    mint virágok a Kezdet-Lombban.

    A Föld igéje súg nekem,
    de kínokat már le nem rázok.
    Mint völgy, mely vízen megjelen,
    nem ráz le égről csóva-lángot.

    Holdat se ráz le a ló sörénnyel,
    hisz gerincén a deleje.
    Bárcsak szememmel, mint gyökérrel
    nőnék, mint fák, a földbe le.

    Fordította: Erdődi Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Via Vitae

    Oly kicsi kunyhó,
    csak meghajolva lehet belépni.
    Odabenn kiegyenesülve,
    szemközt egy ajtó:
    lám, mégegy szoba,
    már nagyobb.

    Onnan nyílik mégegy, és mégegy,
    ez már oszlopcsarnok, tágasság, ragyogás,
    benn bál van, táncos forgatag, sokadalom,
    és mindenfelé sok széles szárnyas-ajtó

    akkora termekbe, hogy fedelük alá
    a felhők beúsznak, benn szakad az eső,
    vagy a mennyezetről süt a nap.

    Termek, teli erdőkkel, hegyekkel,
    tengerekkel, levegővel,
    már nem látszanak a falak.

    Tovább nincs is fal, se padló,
    csak a rögös, füves föld, és tető sincsen.
    Aztán az alap is elenyészik,
    űrben jár a láb,
    hova lett a kunyhó, ahová beléptél?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Vakrepülés

    Oda és azért,
    amiről úgy tudom: nincs,
    de érzem, hogy van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Csillag (Az ablak négyszögében)

    Az ablak négyszögében
    csillag alvad
    fekete égen

    egy percet megformál a tompa fény

    sötéten áradnak a fák
    lombban messzi tenger énekel
    a szél függönybe döfi homlokát

    zárt perceden kívül
    csillagod elragad

    a kerten tajtékozva átfolyik a végtelen

    de a szobában összegyűlt a tér
    sarkokban elmerül

    karszék piros hajlásain
    átlátszón szétterül

    mosdókancsó indázó kék nyakán
    egyhelyben fölrepül

    gyűrűd az asztalon
    gyertya mit nem lehet eloltani

    a szigetet paskolja az éj

    tárgyak hullámverését
    süket héjukban hallani

    ablakkeretben alvadón
    mélybe csügg a szomorúság

    te mennyek ábrás könyve
    a teljes fényű ősi létben
    érintésre becsukódtál

    de szemem tovább fut a fedélen
    ahogy e csillag vándorol
    sok éve előtti sugarában
    pillantás parttalan ürébe

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Müller Péter: Idézetek

    „Hogy mennyire valódi a spiritualitásod, azt az emberek rosszindulatából tudod lemérni. Ha csak lenéznek, megvetnek és semmibe vesznek: alacsony fokon állsz. Ha indulatokat váltasz ki: magasabb szintre kerültél. Ha üldöznek: … akkor már valaki vagy!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Bár színem fekete

    Végűl mindíg Isten útját követtem,
    bár színem fekete.
    Ezért, ha egyszer elfogadtatom,
    úgy leszek az üdvözültek sorában,
    mint leeresztett sötét zászló,
    becsavart lobogó,
    szótlanúl és jelentés nélkűl,
    és mindeneknél boldogabban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő – Templomablak

    Szent-Iványi Sándornak

    Kik csak az uccán
    járnak-kelnek
    szépséget rajta
    nem igen lelnek,
    kíváncsi szemmel
    rá nem tapadnak:
    csak egy karika,
    szürke karika,
    ólomkarika,
    vén templomablak.

    Rácsa rozsdás,
    kerete málló,
    emitt moh lepi,
    amott pókháló, –
    sütheti napfény,
    sötét örökre,
    mint világtalan,
    bús világtalan,
    agg világtalan
    húnyt szeme-gödre.

    De ki belép
    a tág, iromba,
    boltozatos,
    hűvös templomba
    s belülről pillant
    ablakára,
    megdöbbenten áll,
    megkövülten áll,
    elbűvölten áll: –
    Nézz a csodára! –

    Színek zengése!
    Fények zúgása!
    Mártír mosolya!
    Szűz vallomása!
    Kék, ami békül,
    piros, mi lázad!
    Magasba ragad,
    a mennybe ragad
    lángtünemény
    és tűzkáprázat!

    Ó, titkok titka:
    a földön ittlent
    belülről nézzen
    mindenki mindent,
    szemet és szívet
    és harcot és békét! –
    Áldja meg az Úr,
    áldja meg az Úr
    a belülről látók
    fényességét!

    Forrás: arcanum.com/hu