https://verskucko.com

Kategória: Életrajzi szilánkok

„Költőink életének rövid villanásai – emberi arcok a versek mögött.”

  • Karinthy Frigyes – életrajzi szilánk

    Karinthy Frigyes (1887. június 25., Budapest – 1938. augusztus 29., Siófok)
    Foglalkozása: író, költő, drámaíró, publicista, humorista
    Anyja neve: Engel Mária
    Múzsa: Böhm Aranka (második feleség), továbbá a nyelvi humor, az irónia és a korabeli irodalmi élet figurái

    A Nyugat első nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója, aki a magyar irodalmat a modern humor, a groteszk és a nyelvi játék új szintjére emelte. Az Így írtok ti paródiasorozatával máig páratlan műfajt teremtett: úgy figurázta ki a kortárs írókat és költőket, hogy közben pontosabban értette őket, mint bárki más. A Tanár úr kérem és a Utazás a koponyám körül szerzőjeként generációk alapélménye lett, szatírái és versei mögött pedig gyakran mély emberi szorongás és finom önirónia húzódik. Élete utolsó éveiben agydaganattal küzdött, amely végül legyőzte.

  • Parti Nagy Lajos – életrajzi szilánk

    Parti Nagy Lajos (1953. október 12., Szekszárd – )
    Foglalkozása: költő, író, drámaíró, publicista
    Anyja neve: Szücs Julianna
    Múzsa: a nyelv játékossága önmagában, valamint groteszk és parodisztikus alakjai

    A kortárs magyar irodalom egyik legnyelvjátékosabb, legeredetibb hangja. Költészetében és prózájában a groteszk, a paródia, a fonetikus bravúr és a megcsavart mindennapiság rendszeresen központi szerephez jutnak. Szövegei feszegetik a nyelv határait, miközben mélyen emberi és gyakran társadalmi kérdéseket mozgatnak. Műfajilag sokoldalú, a modern magyar nyelv egyik legnagyobb „újraírója”.

  • Erdélyi József – életrajzi szilánk

    Erdélyi József (1896. március 6., Nagyvárad – 1978. december 28., Budapest)
    Foglalkozása: költő
    Anyja neve: Matuska Julianna
    Múzsa: paraszti származásból eredő élmények, a magyar vidék, személyes veszteségek

    A két világháború közti magyar líra markáns, gyakran megosztó alakja. Költészete egyszerre népi ihletésű, kemény hangú és mélyen személyes. A szegénység, a magány, a társadalmi igazságtalanság, a sorssal való birkózás állandó témái. Életútját politikai ellentmondások is kísérték, de versei erejét a nyers őszinteség és tiszta forma adja.

  • Choli Daróczi József – életrajzi szilánk

    Choli Daróczi József (1939. május 5., Tiszabura – 2018. április 12., Budapest)
    Foglalkozása: költő, műfordító, pedagógus, a roma irodalom kiemelkedő alakja
    Anyja neve: Daróczi Teréz
    Múzsa: gyakran édesanyja alakja, a „roma anya”, valamint a közösség sorsának kollektív tapasztalata

    A magyarországi cigány/roma irodalom első nagy nemzedékének egyik meghatározó hangja. Jelentős szerepet játszott a lovári irodalmi nyelv megteremtésében és a roma kultúra irodalmi megjelenítésében. Verseiben a fájdalom, az identitás, az anyavesztés és a közösségi történelmi trauma erős, képi nyelven jelenik meg. Műfordítóként is úttörő munkát végzett, a Biblia roma nyelvű fordításának egyik vezető alakja volt.

  • Zelk Zoltán – életrajzi szilánk

    Zelk Zoltán (1906. december 18., Érmihályfalva – 1981. április 24., Budapest)
    Foglalkozása: költő, író, műfordító
    Anyja neve: Singer Tóbiás Eszter
    Múzsa: Ilona (több versében Iloba, Ilonka, feleségei emlékei és alakjai)

    A két háború közti magyar líra egyik legmeghittebb hangú alakja. Gyerekkora szegénysége és a zsidótörvények miatti üldöztetések életműve mélyén állandó fájdalommá és érzékenységgé értek. Költészete egyszerre személyes, zenei és szelíden melankolikus, gyakran a magány, a félelem és a szeretet köré rendeződik. A diktatúrák korában többször gyanú alá került, mégis következetesen az emberi tartás mellett maradt.

  • Pilinszky János

    (1921. november 27., Budapest – 1981. május 27., Budapest)
    Foglalkozása: költő, író, esszéista
    Anyja neve: Baitz Veronika
    Életművében meghatározó a háborús tapasztalat, a transzcendencia keresése és a „névtelen szenvedők” alakja. Pilinszky a 20. századi magyar líra egyik legegyedibb hangja, akinek költészetét a végletig letisztult nyelv, a csönd, a hiány és a megváltás utáni vágy hatja át. A második világháborúban látott koncentrációs tábori borzalmak egész életművét meghatározták, verseit a krisztusi szenvedés-élmény és a radikális emberség súlya formálja. Műveiben egyszerre jelenik meg a mély istenkeresés és az emberi kiszolgáltatottság. A magyar irodalom „nagy csöndjeinek” egyik mestere lett, akinek soraiban a lényeg mindig kevesebb szóban szólal meg.

  • ⭐ Életrajzi szilánk – Baka István

    Baka István (1948. június 25., Szekszárd – 1995. szeptember 20., Szekszárd)
    Foglalkozása: költő, író, műfordító
    Anyja: Baka Erzsébet
    Múzsája: felesége, Baka Júlia – de a költészetben sokszor fiktív nőalakjai (pl. Izolda, Carmen) is

    Baka István a modern magyar líra egyik legeredetibb hangja, akinek életművét mély melankólia, erős irónia és az orosz kultúra iránti rendkívüli vonzalom határozza meg. Jelentős műfordító volt: többek között Mandelstam, Jeszenyin, Blok és Cvetajeva verseit ültette át magyarra. Költészetében gyakran teremtett „maszkokat” – Raszkolnyikov, Puskin, Dosztojevszkij vagy az orosz történelem szereplői szólalnak meg benne –, ezek mögött azonban saját fájdalma, betegsége, vívódása és tragikus önértelmezése lüktet. Rövid, súlyos élete alatt olyan életművet hozott létre, amely a 20. század egyik legerőteljesebb magyar költői világává vált.

  • Pilinszky János

    (1921. november 25., Budapest – 1981. május 27., Budapest)
    Foglalkozás: költő, író, esszéista

    Anyja: Fülöp Ilona
    Múzsa: Juhász Anna (élete végének meghatározó szerelme), valamint több versét ihlette a háborúban megélt emberi szenvedés, nem egyetlen személyhez kötve

    Pilinszky a 20. századi magyar líra egyik legcsendesebb, mégis legmegrendítőbb hangja. A háború borzalmai és a koncentrációs táborok élménye egész költészetét meghatározta: verseiben a csend, a gyász, a megváltás és az isteni távollét jelenik meg elemi erővel. Szavai szikárak, képei mégis szinte tapinthatóak.
    Kevés verssel is korszakot teremtett: minden sora seb, ima, tanúságtétel. Életműve máig az egyik legtisztább és legfájdalmasabb tükre az emberi létezésnek.

  • Weöres Sándor

    (1913. június 22., Szombathely – 1989. január 22., Budapest)
    Foglalkozás: költő, író, műfordító

    Anyja: Blaskovich Etel
    Múzsa: Károlyi Amy (költő, felesége)

    A magyar költészet egyik legszabadabb, legkísérletezőbb alkotója, akinek játékossága mögött mély filozófiai távlatok húzódnak. Műveiben a gyermekien tiszta ritmusérzék találkozik a keleti bölcsességek időtlen nyugalmával. A Psyché vagy az A teljesség felé ma is kultikus mű. Formabontó versei és fordításai az egyetemes költészet tágasabb világába nyitnak kaput, megőrizve Weöres saját, utánozhatatlan hangját.

  • Füst Milán

    (1888. július 17., Budapest – 1967. július 26., Budapest)
    Foglalkozás: költő, író, drámaíró, esszéista
    Anyja: Jakab Regina
    Múzsája: több női alak is hatott rá, de életében nem volt egyetlen meghatározó „Török Sophie-típusú” múzsa; műveiben gyakran inkább a hiány, a keresés és a távolság inspirálta

    Füst Milán a magyar modernség egyik legmagányosabb és legmélyebb gondolkodói közé tartozik. Költészetében az emberi szenvedés, a bizonytalanság, a bűntudat és az istenkeresés együtt jelennek meg, erős biblikus hanggal és különös szimbolikával.
    Zárkózott, visszavonult alkotó volt, aki egész életén át az emberi lélek árnyékos oldalát kutatta; világképe komor, mégis mélységesen emberi.
    Írásai egyszerre könyörgések, vádiratok és önvallomások — a magány nagy krónikájának lapjai.