https://verskucko.com

Kategória: Márai Sándor

  • Márai Sándor: Egy szó

    Néha csak egy szó hiányzik, pontosan egy szó, az a bizonyos, melytől elevenebb, értelmesebb, igazibb lesz a mondat, a fejezet, talán az egész könyv.

    Az a bizonyos szó, amely kimondja az igazat, de oly lágyan és erősen, oly dallamosan és félelmesen, oly igazán és süvöltő keménységgel, ahogy a végzetet kell néven nevezni. Csak ez a szó hiányzik, néha, legtöbbször.

    Már olyan szépen árad a mondat, már minden a helyén van, jelző, ige és főnév, már olyan következetes, színes az egész!

    Csak éppen nincs értelme, mert hiányzik egy szó, egyetlen – melyik?

    Várj, rögtön kimondom, itt van a nyelvemen…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Az olvasásról

    Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet, de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.

    Füves könyv – Az olvasásról

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Veszteség

    Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem.

    Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni.

    Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom.

    Csak azt tudom, hogy kiraboltak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni…

    Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatásos képeslap, mely – vörös és arany színekben – a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben.

    Ilyenek vagyunk.”

    Márai Sándor

  • Márai Sándor: Napló

    „Állandó csodák között élek. Milyen vak vagyok néha, hogy nem látom ezt, nem érzékelem! Csodák, minden pillanatban, az összefüggések csodái, az ismétlődés csodái, a rendezés csodái…tárgyak, emberek, helyzetek oly csodálatosan tartoznak hozzám, s néha én magam oly csodás rend és rendszer szerint tartozom mindenhez!

    Csoda, minden csoda.

    De van egy pillanat, a csodán belül, ahol – így tetszik – Isten egyedül hagy, reám bízza, hogy döntsek. Ez az én felelősségem pillanata. Ez a felelősség tölti meg tragikus értelemmel az emberi életet.”

    Forrás: Lélektől lélekig


  • Idézet

    „Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez.

    Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak – minden dolgok igaz ismeretének – feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. Az ember egész szívével, sorsával, lényével ismeri meg az igazságot. Az ember csak életre-halálra lehet művelt.

    Az emberek mindig készségesebben nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, tehát a műveletlenségbe, mint a nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba, ami a műveltség.

    Az emberek titokban tudják, hogy minden, ami igaz és emberi, tehát valóságos, vérben, verejtékben és szenvedélyben fogan, de szívesen pusmogják, lesütött szemmel, hogy a gyermekeket a gólya hozza.

    Ez így tetszetősebb és kényelmesebb. De a műveltséget nem a gólya hozza.”

    Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Ének

    Most – gyöngén ködös októberi reggel –
    elmegyek én is az emberekkel.

    Most úgy jönnek az emberek elém,
    mintha hallgatnák valami mesém.

    Most – ha jőne – egy szomorú ember,
    cserélném életét az életemmel.

    Most úgy adnék a fázónak tüzet,
    mintha én is kaptam volna tüzet.

    Most úgy nézek egy idegen arcot,
    mintha sose harcoltam volna harcot.

    Most – hirtelen jött – jaj, siessetek,
    egy percre nálam van a szeretet.

    Most kérjetek, amit akartok tőlem,
    most minden jóság gerezdben előttem,

    *

    (Nézd, drága ember, a lelkem vedd el!…
    …miért feleled rosszkedvűen: nem kell!…)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Semper idem

    Már rámtalált megint, amit kerestem
    és kielégült messzeségbe
    sodródott a tegnapi énem,
    a gazdagságom, szegénységem
    furcsa káosza:
    játékos kéz ossza
    számomra a lapot,
    most, lám, boldog vagyok:
    ez oly hirtelen s édes ájulás,
    e szédülésben eltompul a tegnap
    friss lüktetése,
    a vágyó tegnapé,
    a dolgos tegnapé,
    a ma után törtető tegnapé, –
    s a ma nem több, mint lomha kanapé,
    melyen lustán s kéjesen elterülök
    s nem dolgozok,
    nem is örülök
    és szunyókálva s nagyon üresen,
    álmos szemmel
    a holnapot lesem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: A mintázó

    Mire faragtad ezt a nagy sziklát,
    Uram? Gondoltál-e mellé valamit,
    e cikkcakkos formának van-e titkát
    rejtő oka, mit földi szem alig lát:
    akartál-e velünk, Uram, valamit?

    Mire faragtad Uram e kis embert
    s e nagy sziklát ide a tó fölé:
    miért mozgatod meg esténkint a tengert,
    mért szólaltatod, ki hallgatni sem mert
    téged? Mért hoztál el a tó fölé?

    Magyarázd el, mintázó, titkodat,
    mért faragtad a fűszálakat hegyesre,
    mire vagyunk csak úgy a létbe vetve,
    kerek és görbe formákba jegyezve,
    változva, kopva, megújulva egyre
    sziklák, emberek, varnyúk és lovak?

    (Sils Maria, 1920.)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Éppen így változtatnunk kell napjaink életütemét is. Nem erőszakosan. Nem hebehurgyán. De tudatosan, ösztönösen, mikor úgy érezzük, megtorpantunk egyfajta életmódban.

    Aki eddig makacson hajnalban kelt, intézze úgy az alvás és felkelés életütemét, hogy egy időn át délelőtt ébred. Aki korán feküdt, s úgy érzi, élete zsákutcába jutott, feküdjön éjfél után. Aki eddig délelőtt végezte fontosabb munkáját, ha csak teheti, iparkodjék átváltani munkája ritmusát a délutáni időszakra. Aki estére elfárad, pihenjen napközben és dolgozzék éjszaka. Aki ebéd után szundított, aludjon most egy félórát ebéd előtt.

    Csak nem megmerevedni az élethelyzetekben, csak nem papucsot húzni és szakállt ereszteni, s mindig ügyelni, hogy a világ teremtő erői állandó készenlétben és várakozásban találjanak! Nem kell sok ehhez. Hallás, szív, figyelem, ösztön és értelem gondos összjátékának művészete ez. S az élet egyik titka.”

    Márai Sándor: Füves könyv – Az ütemről és a változásról

    Forrás: Lélektől lélekig