Márai Sándor: Zsoltár

A gyönyör fáj,
kéjes a bánat,
erős sodrával
örökre árad.

Ha elhord messze,
visszahoz egyszer,
mély folyóteste
úgyse ereszt el.

Partok dalolnak,
a fák jó zöldek,
ne bántsd a csöndet.

Ki gondja a holnap?

Karikakörbe útját
e görbe pályán
tán járja a Föld,
talán nem.

A célt ne kérdjed.
A Nap talán áll.

Az élet régibb
a halálnál.

Ámen.

Forrás: meglepetesvers.hu