https://verskucko.com

Címke: V. Viszockij

  • V. Viszockij: Hegyi lírai dal

    Hogy kezem reszketése múlt,
    Hegy orma vár!
    A félelem mélységbe hullt
    Örökre már.

    Mi visszatarthat, nincs erő;
    Megyek, de fáj.
    Szirtfok, mely nem legyőzhető,
    Nincs oly határ.
    A sok nem járt út egyikén
    Majd én megyek.
    Egy meg-nem-hódolt csúcs enyém:
    Rám vár, szeret.
    Itt-haltak neve hó alatt
    Rejtőzködik.
    Végig-nem-vándorolt utak:
    Enyém egyik.
    A lejtőn kékben álmodik
    Fénylőn a jég.
    A gránit nyomok titkait
    Vigyázza rég.
    Magasba nézve vallatom
    Az álmomat;
    Ők az igaz -hiszem vakon:
    Hó és szavak.
    S feledni annyi év után
    Se tudtam én:
    Kétségeim e szirt fokán
    Öltem meg én.

    A víz -“Légy sikeres nagyon!” –
    Így suttogott.
    Milyen nap is volt az napon?
    Ah..szerda volt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • V. Viszockij: Makrancos táltosok

    A szakadék mentén, a mélység fölött a szirtperemen,
    Ostorommal makacs lovaimat űzöm, hajtom, verem…
    Kifulladok, nincs levegőm – szelet, ködöt szívom, nyelem,
    Keserű lelkesedéssel érzem – végzetem, végzetem.
    Kicsit lassabban lovaim, kicsit lassítsatok!
    Ne fussatok korbács szavára!
    De hogy is juthattak nékem ily makrancos táltosok? –
    Már élni sincs időm, s nem jut a dalokra.
    Lovaim itatom,
    Véget ér a dalom –
    Egy percre őket a szirtfokon
    Megtartom …

    Végem – hisz tenyeréről pehelyként söpör le az orkán,
    Szánra téve lovak vágtatnak velem reggel a havon –
    Térjetek hát át lovaim, lassúbb menetre ezután,
    Hogy utolsó utam, ha egy kicsit is, de tovább tartson!
    Kicsit lassabban lovaim, kicsit lassítsatok!
    Ne fussatok korbács szavára!
    De hogy is juthattak nékem ily makrancos táltosok? –
    Már élni sincs időm, s nem jut a dalokra.
    Lovaim itatom,
    Véget ér a dalom –
    Egy percre őket a szirtfokon
    Megtartom …

    Időben értünk: az Úrhoz jőve nem szokás elkésni,
    De mily hang ez, tán az angyalok dalolnak oly dühödten?!
    Avagy a száncsengő megfáradt zokogását hallani,
    Vagy én kiáltom a lovaknak, ne húzzák oly hevesen?!
    Kicsit lassabban lovaim, kicsit lassítsatok!
    Ne fussatok korbács szavára!
    De hogy is juthattak nékem ily makrancos táltosok? –
    Ha élni nem, e dalra időt hagyjatok!
    Lovaim itatom,
    Véget ér a dalom –
    Egy percre őket a szirtfokon
    Megtartom …

    Forrás: Lélektől lélekig

  • V. Viszockij: Alul, felül jég

    Alul, felül jég – örlődöm közötte –
    Fent zúzzam szét vagy alul fúrjam át?
    No persze – fönnmaradva és remélve –
    Csak megszerezzem vízumom jogát.
    Te jég fölöttem, nyílj fel meghasadtan!
    Küzdök, miként aszállyal a paraszt.
    Megtérek hozzád, mint hajók a dalban,
    Hol ősi vers is emléket fakaszt.
    Még messze ötven, épp csak negyven múltam,
    Úgy élek, hogy te óvsz s az Úr veled.
    Dallal Mindenhatónk elébe hulltan
    Tárom felé néki igaz lelkemet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • V. Viszockij: Hajók

    Meg-megáll a hajó, de futása örök,
    S viharűzötten egykoron mind hazatér még.
    Nem telik bele félév – én is megjövök,
    Amíg visszasodor újra félév.
    Visszatér valahány, de a legjobb barát,
    De a leghívebb asszony, a lány, aki mégse.
    Visszatér valahány, csak az nem, kire vársz.
    Sorsban nem bízhatok, magamban még kevésbé.
    Abban bíni de jó, hogy e sors nem örök:
    Fölégetni hajókat, nem lesz divat végképp.
    Sok lesz társam és dolgom, ha visszajövök –
    S újra itt dalolok, nem telik bele félév.
    Sok lesz társam és álmom, ha visszajövök –
    S újra itt dalolok, nem telik bele félév.

    Forrás: Lélektől lélekig