Madách Imre: Próza és Poézis

Csodálod a virágnak színeit,
Imádod a lányt eszménykép gyanánt,
Fellelkesülsz a nagyság szavaira,
Költő vagy, minden hétköznapi bánt,

S mégis, ha a virágnak gyökere
Nem lenne földben, hervadna korán,
Ha a prózába sohse szállna le,
Nem lenne oly virágzó a leány.

S midőn a szónok úgy fellelkesít,
Előbb már odahaza jóllakott. –
Így jár karöltve eszmény és göröngy,
Nem szabad azt széjjelszakítanod.

Forrás: Versek mindenkinek