https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Gheorghe Tomozei: Strófa

    A hold tükörképe – a szomjúságom,
    éhségem – őszi falevél,
    támaszom – eső-liliom,
    a hó – álmom,
    a viasz – nyugalmam.

    A szerelem is a magány egyik fajtája,
    elgyötört hallgatásom – feledés.

    Balogh József fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Psyche Confessioja

    Buda, 23. Oct. Anno Domini 1814.

    Bolond Atyám hívott Psychének,
    Ez harmadik kereszt-nevem.
    Mindég Ámor karjában égek,
    A Lélek és a Szerelem
    Külön nem válható sohsem.
    Míg másúlásiban reménylek,
    Hívságos forgalomban élek,
    Tarka s vidám az életem;

    S ha majdan eggyszer tsendre térek,
    Nem forgok többé: meg-lelem,
    Hogy Szerelemre vált a Lélek
    S Lélekre vált a Szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sinka István: Vallomás Őszikének

    Úgy állok itt télben, viharban,
    hamuban, tűzben,
    mint nyugtalan vizek
    partjain a fák,
    mint hallgató síkok felett a holdtalan egek.

    És úgy megyek néha
    a lángjaid felé és úgy kereslek néha a halottak szemén,
    mint akit
    lombok és hegedűk
    a földbe sirattak
    ezelőtt régen.

    … És úgy állok itt, mint a hegyek kövében
    a hű folyondár
    piros csillag-virága,
    és várlak egy fehér szikrájú téli délben,
    hogy bátoríthassalak
    ezzel a daloló,
    gyönyörű szavammal: – szeretlek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sinka István: Fölöttünk örök lomb

    Éna öltözködi bűvös ruháját,
    s karcsú, nagy virágként tündérré szépül.
    S míg a hold rendezi lila szobáját,
    galambok álmodnak. Az este éjjűl.

    Fülembe suttogó őszi kedvesem,
    igézve állunk: nincs sír s halál.
    Beszélek hozzá, mosolyog csendesen,
    s a szeme, a szeme nagy violasugár.

    Hallgat, nem szól halhatatlan szerelmem.
    Nem estém ő nékem, és nem lesz éjszakám.
    Fekszünk egymás mellett időtlen selymen,
    s fölöttünk örök lomb zúg fönn az esti fán.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Motele: [Holnaptól leszek szomorú…]

    Holnaptól leszek szomorú,
    holnaptól.

    De ma örülni fogok:

    mire jó szomorúnak lenni,
    mire jó?

    Miért fúj a gonosz szél?

    Miért kell keseregnem ma
    a holnap miatt?

    Talán a holnap jó, talán
    a holnap világos.

    Talán holnap még sütni
    fog a nap.

    És nem lesz okom a
    szomorúságra.

    Holnaptól leszek szomorú,
    holnaptól.

    De ma, ma örülni fogok;

    és minden keserű napnak
    azt fogom mondani:

    Holnaptól leszek szomorú.

    Ma nem.

    A verset Motele, egy nyolcéves fiú írta a varsói gettóban. Jiddis nyelven jelent meg a Gazeta Żydowska című gettólapban; Marie Syrkin fordította angolra. A magyar fordító neve ismeretlen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „A bátorságunkat mindig akkor teszik próbára, amikor kisebbségben vagyunk. A türelmünket pedig akkor, amikor többségben vagyunk.”

    Ralph W. Sockman

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: [„Mit mondanál – szóltam magamhoz –…]

    „Mit mondanál – szóltam magamhoz –
    mit mondanál, boldogtalan,
    ha jönne Ő s azt mondaná,
    hogy minden épp forditva van:
    hogy amit róla tanitottál,
    hittél s akartál, tévedés,
    s Ő, kit annyiszor vágyva hivtál,
    most ime jön, mert kedvel, és
    legbuzgóbb papjának, neked,
    ez éjen megmutatkozik,
    hogy ezután akarata
    szerint végezd parancsait,
    különben ép ugy vétkezel,
    mint eddig, oltárainál:
    ha Ő maga jelenne meg
    s ezt mondaná, – mit mondanál?”

    – Azt mondanám, hogy ő az ördög
    és imádkoznék ellene;
    azt mondanám, hogy hazudik,
    s tünjék el gonosz szelleme.

    „De ha látnád, hogy mégis: ő az,
    kit kerestél, az Igazi?”

    – Azt hinném, hogy próbára tesz.
    Nem hagylak! mondanám neki.

    „S ha látnád, hogy nem próba ez már,
    s tévelygés voltál, bün s hiba,
    s szavaiban feltündökölne
    ellenfeleid igaza?”

    – Nem igaz! mondanám. Igazság
    nincs, s ha van, bennem több lakik:
    az igazság kétes kisértő,
    törvény s valóság csak a hit!

    „S ha meggyőzne, hogy ő a törvény?”

    – Akkor is birkóznék vele;
    én jobban tudom, mondanám,
    hogy milyen isten kell ide.
    Ugy kellesz ide, mondanám,
    ahogy megfaragott kezem;
    az ideál nem ideál,
    ha nem olyan, mint képzelem.
    Ha valóság vagy: általam
    lettél még tökéletesebb,
    s ezt védem most, ha nem hagyom,
    hogy meghamisitsd lényeged.
    Ha meg lidérc: akkor agyam
    szülötte vagy csak, birtokom;
    rabszolga, menj! ábránd, ne lázadj!
    eszme vagy, s én a hatalom!

    „És ha mindez semmit sem érne
    s Ő, az Igazság, csendesen
    csak mosolyogna s mosolya
    átsütne minden vérteden,
    s végül, kétségbeesve, látnád,
    hogy nincs ellene cáfolat?”

    – Megölném Őt, s ha nem lehetne,
    akkor megölném magamat.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Gyengeség

    Csak egy kicsit voltam becsületes,
    csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
    csak egy kicsit próbáltam igazi
    szeretettel szólni, segíteni,
    csak ép elkezdtem, s máris visszavág
    s ellenem fordul a legjobb barát.

    Csak ép elkezdtem… Gondoltam: ez az
    ember erős, az egyetlen igaz,
    ez az egyetlen, aki keresi
    és elbírja és hasznát is veszi,
    hasznát annak, amit mindenki tud
    s amit elrejt előle a hazug.

    Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
    hogy megtisztítom, megkétszerezem
    az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
    s arra, hogy ő maga kért, biztatott,
    ő akarta… És szólni kezdtem… És
    egyszerre kiderült a tévedés:

    kiderült, hogy itt is hazudni kell,
    hogy az igazat ő se bírja el,
    és hogy az elszánt hízelgő, aki
    a háta mögött csak kineveti,
    az nemes neki, az bölcs, az barát,
    én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

    még gonoszabb… Mi lelt? – förmed reám,
    az árulóra, s látom, az agyán
    hogy ömlik el a fájó, megriadt,
    tiltakozó s gyanakvó indulat:
    – Mi lelt? Már te is?… – és szavain át
    szinte robban a sértett hiuság.

    Borzadva nézek a szemébe, és
    mosolygok és dadogok: – Tévedés,
    félreértettél… És már hazudok,
    hazudok neki, csűrök-csavarok:
    mentek valamit, őt és magamat
    és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „A legnagyobb, amit valaha is megtapasztalhatsz, egyszerűen az, hogy szeress, és viszontszeressenek.”

    Moulin Rouge című film

    Forrás: Lélektől lélekig

  • William Butler Yeats: Bolond Jane és Jack, a vándorlegény

    Ismerem őt, s ha látom,
    csontig reszketek.
    De ajtóm akárhogy tárom,
    szerelmünk elsiet,
    mert gombolyag a szerelem:
    éj s nap közt fut, pereg.

    Szellem, csupán szellem,
    mely Istenhez lebeg;
    szerelem orsója vagyok.
    S ha testem már halott,
    a fénybe lépek, mely anyám
    méhében ég, ragyog.

    És fekhetnék bár egymagam
    az üres ágy ölén,
    szerelmünk szála összeköt,
    ha fejed int felém,
    az éji útra lépve
    halálom érzem én.

    Fodor András fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig