Még túl hosszú a tél:
ez január,
s beláthatatlan a hóförgeteg.
Világunk álma mély …
és dermedő minden tavaszra váró
gondolat.
De hinni kell,
mert egyszer minden bánat végetér.
Legyen bár hóözön,
jég, fagy, lavina, köd:
a Nap előbb-utóbb kisüt
és az ágak között
bimbózik a remény.
Forrás: Lélektől lélekig
