Isten gondol öröktől fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: hit
-
Weöres Sándor: Prae-existentia
-
Reményik Sándor: Vissza
Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom – –
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.
Vágyom, vágyom –
És nem tudom, e vágy
Előre néz, vagy vissza:
A reménység, vagy az emlékezet
Felbuzgó talajvizét issza.
Vágyom, vágyom – –
Én azt hiszem, hogy vissza.Így vágyhatik a kinyílt és csalódott
Virág bimbókorába –
Így vágyhatik a meglett és megrendült
Férfi gyermekkorába –
Így a kipattant rügy a fába vissza –
Így a fa gyökerébe –
Így nemzet a talán valaha volt,
Talán sosem volt ősi dicsőségbe –
Így vissza, vissza
Egyetlenegy nagy fehér békességbe
Az össze-vissza tarka sokaság –
Istenbe vissza,
Vissza, vissza
A teremtett és megromlott világ.1935 április 18
Forrás: Lélektől lélekig
-
Karaffa Gyula: Ha erre jársz…
Istenem!
Ha erre jársz
mifelénk,
ne felejts el
betérni hozzánk!Mindig
van itthon,
amivel megkínálhatunk;
friss a kenyér,
hideg a bor,
és
a hitünk is
romlatlan még.Ha már ettél,
s ha esetleg
fáradt lennél,
ledőlhetsz a nagyobbik
heverőn;
kellemes huzatot
csinál a konyhában
a régi kémény,
ha rányitjuk a szobaablakot.Addig
mi halkan leszünk.Este kiülhetünk
a tornácra;
rengeteg
mesélnivalónk van
Neked.De ha akarod,
csak
együtt hallgatnánk
Veled,
ahogy érik
a dió a fán.Istenem!
Ha erre jársz
mifelénk,
ne felejts el
betérni hozzánk!Nem kell szólnod,
mielőtt jössz.A kapun
a jobb oldali
csengő a miénk.Forrás: Lélektől lélekig
-
Madách Imre: Az ember tragédiája – részlet
143 éve, 1883. szeptember 21-én tartották meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban.
Részlet:
AZ ÚR
Karod erős – szíved emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémul ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkülete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szívérén keresztül
Költészetté fog és dallá szűrődni.
E két eszközzel álland oldalodnál,
Balsors s szerencse közt mindegyaránt,
Vigasztaló, mosolygó géniusz. –
Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is
Mindenségemben – működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár – az mit se tesz –
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhődésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csírája lesz. –ANGYALOK KARA
Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.
Tégy bátran hát, és ne bánd, ha
A tömeg hálátlan is lesz,
Mert ne azt tekintse célul,
Önbecsét csak, ki nagyot tesz,
Szégyenelve tenni másképp;
És e szégyen öntudatja
A hitványat földre szegzi,
A dicsőet felragadja, –
Ámde utad felségében
Ne vakítson el a képzet,
Hogy, amit tész, azt az Isten
Dicsőségére te végzed,
És ő éppen rád szorulna,
Mint végzése eszközére:
Sőt te nyertél tőle díszt, ha
Engedi, hogy tégy helyette. –ÉVA
Ah, értem a dalt, hála Istenemnek!
ÁDÁM
Gyanítom én is, és fogom követni.
Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! –AZ ÚR
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
Forrás: Lélektől lélekig
-
Kassák Lajos: Harangszó
Feltámadott, mondják a népek és megsüvegelik
nevét a názáretinek, ki az ács fia volt,
s megenyhült már a szél is, s a rügyek kisarjadtak.Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek,
amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget,
s alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.Én is emlékszem rá, mint az egykori játszótársra,
s ti is, útszéli csavargók és mesteremberek,
akik hű követői vagytok valamennyien
a nincstelenségben, az útban és az igazságban.Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja vagyunk mi,
s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány húsát,
mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük,
hogy vérünkből való, s meghalt értünk a kereszten.Forrás: Lélektől lélekig
-
Reviczky Gyula: Húsvét
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!Forrás: Lélektől lélekig
-
Juhász Gyula: Pilátus
„Azt mondja, isten. Boldog istenek
Derűs mosollyal nézhettek le rája,
Míg bíboros gúnyában didereg,
S igazságot vár a zsidók királya.Azt mondja, isten. Herkules maga
Elbánna véle buzogánya nélkül,
S szemében a rajongás csillaga,
S szemében a lemondás könnye kékül.Azt mondja, isten és alázatos,
Azt mondja, isten és zsidó az anyja,
És Názáretről hol jósolt a jós?
És tanítványa maga megtagadja?Azt mondja, isten! És nem látta még
Az örök várost és a büszke császárt,
S szemében más világok lángja ég,
S szelíd szavával föltámasztja Lázárt!”Forrás: Lélektől lélekig
-
Mészáros Ferenc: Feltámadás
Feltámadunk?
Vagy csak remélünk,
hogy túl mindenen
vár ránk valami,
amit nem fog az értelem,
nem ismer a szem,
nem tapintjuk bőrét,
nem halljuk szavát,
s mégis: mintha itt
lenne bennünk, bensőnkben,
rejtve, meghúzódva.Mintha ő sodorna,
ő vinne, nógatna
Felé, Hozzá,
az Ő oltalmába,
világ ellenében,
minden ellenében,
ami hajszol
talmi csillogásba.Mi Ő? Ki Ő?
Hangtalan, lüktető
dalunk!Üzenet
vissza-visszatérőn:feltámad ismét,
s vele mi is feltámadunk.Üres kereszteket
magunk mögött hagyva
kelünk a Nappal,
szállunk a Napba…Forrás: Lélektől lélekig
-
Czóbel Minka: Rétegek
Orgona hanggal hangzik az ének,
Ünneplik napját Megváltónk
Mennybemenetelének.Ott térdel a nép
Sürűn egymás mellett:
Durva szövetü földi alakok
Terjesztik a köznapiság lehét.
Minden szívben sajátos kicsinyes gondok:
Az önzés, a vétek. –
Közöttük téved,
Az őrület sötétlő árnya,
Anyagiasság durva homálya.Növendék lányok szines ruhákban,
Fejecskéjükben: hiúság gondja,
Érzésűk: „kényelmetlen”
Czifra, szokatlan, új öltözetben.* * *
Amott egy sorban hetyke legények:
Kihívó szemek felvillanása.
Még most is? – Itten?
– Hisz’ jó az Isten! –Öreges asszonyok.
– Hosszú az élet –
De minek éltek?
Szivűkben még mindig az anyag hatalma,
Mely egyre csalja
A földi embert
Vágyról vágyra,
S nem nyujt nyugalmat, és nem nyujt élvet.* * *
De im, a sok lehajtott fej felett
Kitárt nagy templom ajtón
Beolvad, beözönlik
A forró, arany déli fény.Tömjén-felhőkön szállva
Napfény, s égő viasz-gyertyák sugárja
Arany fátyolt szőtt, mely ott lebeg
A sötétlő fejek felett.* * *
S a fátyolon túl, egy más rétegen,
Magasztos-édesen,
Elszálló hanghullámok:
Az orgona mély, zúgó hangja.* * *
Keresztül tör most rajta
Fényes sugárként
Az oltár felöl felhangzó szó:
Sursum corda!* * *
E szóba füződik most minden eszmény,
Mely mint fehér vágy, tiszta gondolat
Ott lenn fakadt
A sötétlő szivekben:A szeretet egy-egy csilláma,
A hit, a lelkesülés, a remény.
Felszáll e szóval, mint kúszó növény
Sugár fa ágán,
Hogy nő, hogy terjed!Már áttöré a templom boltivét,
Már ottan száll
Napsugaras, kék, forró nyári égen,
Mint egy hatalmas nagy madár.* * *
Hogy lenn maradt a vétek,
Salak, sötétség,
Oh e legfelső réteg!Nagy Istenség, ezen keresztűl látlak,
Felszállok hozzád,
Im, elérlek!Forrás: Vers mindenkinek
-
Gyóni Géza: Piroskának
Fényes ajándék nem telik, tudod.
Egy imakönyvet hoztam ím neked,
Beragyog mégis sok csöndes zugot,
Mert fényesebb nincs, mint a szeretet.Ki nem tanultál mást, még nem, soha,
E tiszta nyelvet hogyne értenéd!
Ez egyszerű könyv mindenik sora
Szent szeretetet sugároz feléd…Ma csak mosolyát látod a világnak.
A fény mellett az árnyat nem leled –
S hogy orvul hányszor tiszta szivbe vágnak,
Te még csak a meséből ismered.Imádságod is oly derűs, sugáros,
Mint lelked, melynek csak mosolya van –
E könyv feléd csak tiszta fényt sugároz,
Mely mint a lelked, oly zavartalan.De majd, ha bánatos lesz ébredésed, –
Az élet tövist rejt ajándékul –
Ha tiszta lelked elszorulni érzed,
És a szemedbe fájó könny tolul,Tekints e könyvbe – s már remény-veszetten
Szent béke szárnya érint csöndesen, –
Mert mig imádság zsong bizó szivedben,
Árvák közt nem vagy elhagyott te sem!Forrás: Vers mindenkinek
