https://verskucko.com

Kategória: Czóbel Minka

  • Czóbel Minka: Nyár vége

    Piczi fehér felhő
    Arany búza felett,
    Széles szekereken
    Hordják az életet.
    Sötét ákáczsor közt
    A szekér nyomába,
    Kavargó porfelleg
    Sürün száll utána.
    Repülni tanuló
    Fiókgólyák járnak,
    Keresztben az élet, –
    Vége már a nyárnak.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Czóbel Minka: Nyár vége

    Nyár vége

    Piczi fehér felhő
    Arany búza felett,
    Széles szekereken
    Hordják az életet.

    Sötét ákáczsor közt
    A szekér nyomába,
    Kavargó porfelleg
    Sürün száll utána.

    Repülni tanuló
    Fiókgólyák járnak,
    Keresztben az élet, –
    Vége már a nyárnak.

    Forrás: Kedvesch versek

  • Czóbel Minka: Napraforgó királyné

    Szolgálóim szürke pókok,
    Fonjatok gyorsan serényen,
    Hogy a fátyol lenge fátyol
    Még vasárnap készen légyen.

    Szivárványos lágy ezüstből
    Légyen fonva minden szála,
    Szőjétek a tündérfátyolt
    Szép leányom homlokára.

    Napraforgó palotámba
    Szombat este készen várom
    Lenge fátyolt – mert menyasszony
    Kis leányom, szép leányom.

    Százezer pók nagy serényen
    Fátyol vékony szálát fonja,
    Nagy szövő szék – széles tarló
    Vékony szállal már bevonva.

    De nem tudják össze szőni,
    Mert a szálat minden éjjel
    Irigy csintalankodással
    Hűvös szellő tépi széjjel.

    Lágyan össze gombolyitja,
    Röpiti a tarlón végig,
    Föl egész a napsugáros
    Kékben uszó magas égig.

    Kékben uszó magas égen
    Fehér szálak megragadnak,
    Foszlányos kis felhő képen
    Távol kékben fenn maradnak.

    Napraforgó palotában
    Szép menyasszony mindig várja
    Hogy a fátyolt, lenge fátyolt
    Homlokára tűzi párja.

    De ellebben minden éjjel
    Fehér fátyol, lenge fátyol,
    Tépett szála játszik, csillan
    Széles tarlón közel, távol.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Czóbel Minka: A sors

    Pihenni? – nem, még nem lehet.
    Ne álmodjék ki él, tehet!
    Az élet fájó küzdelem,
    A végperczé a győzelem.

    A végperczé, mely már talán
    Ott van a holnap hajnalán,
    Vagy távol évek végén áll,
    Bizonytalan – biztos halál?

    A czél homályos, szűk az út,
    Verejték, könnyü összefut.
    Virág, ha nyilva lát napot,
    Verejték, s könnyü áztatott.

    A fűre önti harmatát,
    Lábunk alatt a föld porát
    Áztatja, véle egyesül,
    Por lent, verejték s könny felül.

    A sors ragad, tovább, tovább,
    Megállás nincs – előre hát!
    Előre hát e tengeren,
    Melyen csak bánat s kín terem.

    Az élet kín és fájdalom,
    Nincs más öröm, csak nyugalom,
    Nyugalmas csöndes, szép halál,
    Még nem – előttem élet áll!

    Szívem harczolni, tűrni kész,
    Mégis remegve visszanéz,
    Hogy elmaradt a végremény
    Gyermekkorom derült egén.

    Letűntek a derült napok,
    Mi voltam – többé nem vagyok.
    És a jövő? mit tartogat
    Titokzatos homály alatt?

    Küzdelmet, harczot, életet.
    Megyek jövő, megyek veled!
    Fájó gyönyört, bizalmat ád:
    Megállni bátran a csatát.

    Megállni, bár a vég közel,
    Nem biztat semmi égi jel,
    A nagy jövőnek éjjelén,
    Nincs egy sugár, nincs egy remény.

    Csak érzemény, csak gondolat,
    A lelkesülés elragad,
    Hő lelkesülés, égi jel –
    Megyek a merre menni kell!

    Nem kérdem én: mi lesz a vég?
    Harczolni kell, ez már elég.
    Szívem harczolni, tűrni kész,
    Emelj, vezérelj égi kéz!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Czóbel Minka – Ki volt?

    Mély nyomok a hóban,
    Elhagyott nagy kertbe’,
    Kékesre nyomúlva
    A fehér hó pelyhe.

    Ki járhatott erre?
    – Az út oly elhagyott –
    Látom még a nyomot,
    De nem az alakot.

    Majd visszaképzelem:
    Milyen volt az élet,
    Mely itt magányosan
    A nagy hóba tévedt?

    Mintha már látnám is,
    Jő felém egy árnyék,
    Mintha az árnyékban
    Magamra találnék.

    Hiszen én jártam itt –
    Ide be van nyomva,
    De már nem ismerek
    A saját nyomomra.

    Forrás: www.eternus.hu – Czóbel Minka versei