Az ajándékot mindenki
a saját örömére adja,
nem annak az érdemeiért,
aki kapja.
Forrás: Facebook
Az ajándékot mindenki
a saját örömére adja,
nem annak az érdemeiért,
aki kapja.
Forrás: Facebook
Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél,
valami olyat adok neked, ami az enyém,
ami tényleg az enyém.
Egy ajándékot.
Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert,
aki itt ül velem szemben,
és arra kérem, hogy értse meg,
mennyire fontos, hogy vele lehetek.
Most már van valamije,
ami egy kicsit én vagyok,
van belőlem egy darabkája.
Forrás: Facebook
A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz,
sokkal inkább van köze a szeretethez,
amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt.
Ilyen ajándék a plázákban nem kapható,
értéke pénzben nem kifejezhető.
Forrás: Facebook
Ott van az ajándék.
A csomagban.
A dobozban.
A fa alatt.
Nézd csak meg.
Bontsd ki.
Látod?
Látod az ajándékot?
Nem.
Nem láthatod.
Te csak egy tárgyat látsz.
Nem az ajándékot.
Nem az igazi ajándékot.
Mert az láthatatlan.
Az igazi ajándék az ajándékban van.
Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz.
Ott van benne. Láthatatlanul.
A szeretet, a jószándék, a rád gondolás.
Amivel ezt az ajándékot adták neked.
Az ajándékban az igazi ajándék: a szeretet.
Forrás: Facebook
Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.
Forrás: Lélektől lélekig
Bárd az ég is, meg-megvillan,
lelkeket irtana.
Hamuszürke vatelinban
jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az arany-lázas
tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták az
urak a kapukat,
döndödi dön
döndödi dön.
Gyenge arcát üti-veri
a havas zivatar,
ha a telet kiheveri
mit akar, mit akar!
A kis istent mi megszánjuk
emberek, állatok,
kályhácskája lesz a szájunk,
szedjétek lábatok,
döndödi dön
döndödi dön.
Könnye van csak a mamának,
az csorog tej helyett.
Soványkodó babájának
tejecskét fejjetek.
Hallgassuk, a csuda üveg
harmatot hogy csobog,
szívet nyomni kell a süveg,
megszakad, úgy dobog,
döndödi dön
döndödi dön.
Vércsöpp fut a jeges égre,
bíbor-gyöngy, mit jelent?
Ül Heródes gyihos ménre,
gyilkolni védtelent.
Fodros nyerge vastag tajték,
kígyó a kengyele,
beledöbben a sok hajlék,
ádáz had jár vele,
döndödi dön
döndödi dön.
Megmenekül, úgy remélem
a fiú, a fiú,
kívánjuk, hogy sose féljen,
ne legyen szomorú.
Vigadjunk, hogy enni tud a
rongyosok új fia, –
kerekedjék, mint a duda,
orcája dundira,
döndödi dön
döndödi dön.
Forrás: Szeretem a verseket
Örömökben gazdag ünnepet kívánok,
teljesüljenek be csillagfényes álmok!
Szerető szívekre fénylő áldás szálljon,
gyönyörű világunk fény-szigetté váljon!
Legyen a világon boldog minden ember,
Ahol szeretet van, hidd, ott más úgy sem kell.
Itt van a mennyország, itt e földi létben,
csak jól el lett rejtve, az ember szívében.
Majd, ha minden ember a szívét kitárja,
a szeretet ösvényt végre megtalálja!
Rá lel majd az útra, mely a mennybe vezet,
amit a szeretet szépen kikövezett.
Kedves embertársam, kívánom találj rá!
Kell, hogy világoddal megértőbbé váljál!
Lépj az igaz útra, legyen benned béke,
s ne legyen kétséged, hogy ennyi elég-e?
Hidd el, CSAK ennyi kell, varázsos az ünnep,
ha a félelmeink végleg tovatűnnek,
gyertya fény tükrében megtisztul a lélek,
s elmondhatod: – Végre mennyországban élek!
Forrás: Szeretem a verseket
Karácsonyest, nyugalmas este,
szemünk a friss havon mereng;
és lelkünk bánattal övezve
ki tudja, merre, merre leng?
– A szél kint a havat kavarja,
és trombitálva jár a tél;
a lelkünk félve gondol arra,
ki tőlünk most oly messze él…
Karácsonyest. – Egy drága könnyben
ó, mennyi boldogság van itt!
A gondolatunk messzeröppen
és lelkével ölelkezik:
– elcsöndesül az ég haragja,
csillag ragyog, elült a szél,
és lelkünk áldva gondol arra,
ki nemsokára visszatér…
Forrás: Szeretem a verseket
Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte,
mosolyogva fönn az égen.
Szól egy csillag két társának:
„Nem mennénk le Jézuskához?
Melegítsük, hátha fázik!…
Keljünk útra jászolához.”
Így beszélnek, jődögélnek
égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
visz a három csillag útja.
És odalent már az ajtón
fűszállal kis bárány tér be,
s így szól: „E füvecskét hoztam
én Jézuska örömére.”
S jönnek lepkék édes mézzel,
jön a szellő virágporral,
jönnek a három királyok,
s jönnek pásztorok nagy bottal.
Mosolyogna Jézus rájuk,
de alszik már, nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
három csillag fönn az égen.
Jönnek messzi földről népek,
hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
„Megszületett, ím, a kisded…”
Forrás: Szeretem a verseket