Kategória: Karácsony

  • Gyóni Géza: Árva gyerek karácsonya

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Sosem láttad az apádat.
    Kora sírján Dnyeszter síkján
    Csúf fekete varjak hálnak.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Mit üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Sosem láttad az apádat.
    Anyád csókján, kis cókmókján
    Kozák rablók kockát hánynak.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Mit üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Ki ne dugd most gyönge lábad:
    Ajtó előtt nekifutnál
    Zsoldos rabló szuronyának.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Hogy üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Kis szívedben mi a vágyad?
    Hogy téged is neveljen fel
    Boldog alvók gyilkosának?
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Mit üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Húzd fejedre paplankádat.
    Gyönge ajkad imádságát
    Tán elviszik angyalszárnyak.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Üzend meg a Jézuskának:

    „Árva gyerek, árva gyerek…
    Kik megölték az apámat,
    Rabló népség minden léptét
    Gyász borítsa és gyalázat.
    S ne essen meg soha-soha
    Szíve rajt a Jézuskának.”

    Krasznojarszk, 1916.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Ady Endre: A karácsony férfi-ünnep

    Bethlehem, a te hajnalod
    Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat,
    Hogy fia fogant Máriának.
    Mienk az arany, myrrha, tömjén
    S a nagy, fájó gondolatok.

    Mienk az élet s kötelez:
    Kisded-sírás velünk veszekszik,
    A nagy Titok fejünkre fekszik.
    Óh, testvérek, miénk az élet,
    Bennünket biztat és sebez.

    Óh, élni bús és élni szép:
    Áldott az, aki befogadja.
    Ma, akinek van édesanyja,
    Hím testvérem, borulj elébe
    S csókold meg sírva a kezét.

    Forrás: Vers mindenkinek

  •   Nemes Nagy Ágnes: Karácsony


    Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
    narancsszín fények égtek hűvösen.
    Pár varjú szállt fejem felett kerengve
    s el nem repültek volna űzve sem.

    Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
    – S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
    egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
    mint koldus kézbe illatos kalács.

    Csodáltam. És a számon hála buggyant,
    nem láttam többet kósza varjakat:
    olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
    s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

  • Ady Endre: Ének karácsony ünnepén

    Ma a bilincses millióknak
    Éhnyavalyás, kínos élete gyászol
    S újra megátkoz téged,
    Csalárd legenda, betlehemi jászol,
    Hazug fölkentség, ál szeretet.

    Ma sem hiszünk a pásztoroknak,
    Sem a prémbundás, víg örvendezőknek,
    Sem a vezér-csillagnak,
    Csupán mi saját, szomorú erőnknek,
    Mely megfeszíttetett igazán.

    Ma a sírokat bontogatjuk
    S minden léptünknél átok-sírok nyílnak,
    Melyekbe, hajh, becsalta
    Hazug fénnyel a betlehemi csillag
    A Szeretet hiszékenyeit.

    Ma hóhéraink Jézusához
    Hallelujázni nem vihetnek minket,
    Megmutatjuk egymásnak
    Gyűlölet-szító, nehéz sebeinket
    S bosszura hívjuk a szíveink.

    Ma bús fejünk álomra hajtván,
    Enyhet álmodunk: piros bosszú népe
    Kél iszonyú rajban
    S lép a Krisztus-hydra ezer fejére,
    Megfizetni vad századokért.

    Ma is Gyülöletet ünneplünk,
    Miként tegnap, holnap és újra-újra,
    Gyülöletet és Harcot,
    Míg új Karácsony jelét ki nem gyujtja
    Az egész Földön a mi szivünk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: Karácsonyi vándor

    Karácsony éjjelén a vándor
    az országúti hóba megáll.
    S bekopog a legelső ajtón,
    amit az útszélen talál.

    Egy szót se szól. Csak némán átmegy
    az udvaron, mint a jó cseléd,
    S a sötét, meleg istállóba
    halkan, lábujjhegyen belép.

    Ottbenn a mécses pisla lángja
    a széltül egyet bólogat.
    A vándor megy s megsimogatja
    a szelíd, csöndes barmokat.

    Aztán a jászolba meríti
    hideg kezét – és hirtelen
    valami fény villódzik
    onnan a hideg téli éjjelen…

    Kívülről, mintha angyaloknak
    égi zenéje szállana.
    S jobbról, mintha egy fehérleplű
    bánatos Asszony állana…

    A vándor letérdel az almon,
    a gazda korty bort ád neki.
    És aztán csöndben, mint ahogy jött,
    békén útjára engedi…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Carlos Ruiz Zafón: Idézet

    Az ajándékot mindenki
    a saját örömére adja,
    nem annak az érdemeiért,
    aki kapja.

    Forrás: Facebook

  • Antal Imre: Idézet

    Az ajándék értékét
    soha nem annak forintértéke szabja meg.

    Forrás: Facebook

  • Paulo Coelho: Idézet

    Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél,
    valami olyat adok neked, ami az enyém,
    ami tényleg az enyém.

    Egy ajándékot.

    Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert,
    aki itt ül velem szemben,
    és arra kérem, hogy értse meg,
    mennyire fontos, hogy vele lehetek.

    Most már van valamije,
    ami egy kicsit én vagyok,
    van belőlem egy darabkája.

    Forrás: Facebook

  • Papp Gréti: Idézet

    A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz,
    sokkal inkább van köze a szeretethez,
    amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt.

    Ilyen ajándék a plázákban nem kapható,
    értéke pénzben nem kifejezhető.

    Forrás: Facebook

  • Csitáry-Hock Tamás: Idézet

    Ott van az ajándék.
    A csomagban.
    A dobozban.
    A fa alatt.

    Nézd csak meg.
    Bontsd ki.

    Látod?
    Látod az ajándékot?

    Nem.
    Nem láthatod.

    Te csak egy tárgyat látsz.
    Nem az ajándékot.
    Nem az igazi ajándékot.

    Mert az láthatatlan.

    Az igazi ajándék az ajándékban van.
    Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz.

    Ott van benne. Láthatatlanul.
    A szeretet, a jószándék, a rád gondolás.

    Amivel ezt az ajándékot adták neked.
    Az ajándékban az igazi ajándék: a szeretet.

    Forrás: Facebook