Kategória: Rövid prózai szövegek

rövid prózák

irodalmi jegyzetek

naplórészletek

esszérészletek

gondolati prózák

  • Alkyoni Papadaki: A Hold színe

    „- Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

    • Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
    • Az álmoknak is van színe?
    • Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
    • Milyen színű az öröm?
    • Fényes, kis barátom.
    • És a magány?
    • A magány az ibolya színét viseli.
    • Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

    A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

    • És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
    • Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa.
    • Na és a szerelem?
    • A szerelem színe a telihold.
    • Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag.

    Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szepes Mária: Kértem Istent

    Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

    Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

    Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

    Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

    Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

    Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
    Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

    Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
    És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Szepes Mária, hit, ima, szeretet, türelem, fájdalom, lélek, gondolat, emberi kapcsolatok

  • Max Ehrmann: Desiderata

     Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette,
    és emlékezz arra a békére,
    ami létezhet, jó kapcsolatod legyen az emberekkel.
    Mondd ki finoman és világosan az igazságot;
    s hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük.

    Ne hasonlítsd magad senkihez;
    ezzel kockáztnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.
    Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is.
    Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek.
    Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is;
    ez igazi érték az idők változó virágzásában.

    Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban,
    hiszen a világ tele van csalásokkal.
    De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti,
    mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat;
    és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet.
    Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot.
    Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az –
    minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is – ugyanolyan örök, mint a fű.

    Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött/lemondva a fiatalságodról.
    Szilárdítsd meg a lélek azon képességét,
    hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben.
    De ne bosszantsd magad agyrémekkel.
    Sok félelem születik fáradtság és magány miatt.
    Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz.
    Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé,
    mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni.
    És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem,
    a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.

    Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla,
    és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek,
    őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben.
    Minden álnokságával, unalmas gondjaival
    és összetört álmaival a világ mégis szép.

    Figyelj. Törekedj a boldogságra.

    Forrás: Lélektől lélekig… Gyakran „1692-ben Baltimore-ban talált ismeretlen írásként” terjed, de a szöveg szerzője Max Ehrmann (1872–1945), és a mű a 20. században született

  • Ismeretlen szerző: Tanmese

    A szamár azt mondta a tigrisnek:
    – A fű kék.

    A tigris válaszolt:
    – Nem, a fű zöld.

    A vita elmérgesedett, és mindketten úgy döntöttek, hogy döntőbíróság elé viszik a dolgot, ezért az oroszlán, a dzsungel királya elé járultak.

    A szamár már azelőtt kiabálni kezdett, hogy elérte volna az erdei tisztást, ahol az oroszlán ült a trónján:
    – Őfelsége, igaz, hogy a fű kék?

    Az oroszlán válaszolt:
    – Igaz, a fű kék.

    A szamár sietett és továbbment:
    – A tigris nem ért egyet velem, ellentmond és bosszant, kérlek, büntesd meg.

    A király ekkor kijelentette:
    – A tigris 5 év hallgatással lesz büntetve.

    A szamár vidáman ugrott, és elégedetten, ismételgetve folytatta útját:
    – A fű kék…

    A tigris elfogadta a büntetését, de előtte megkérdezte az oroszlánt:
    – Felség, miért büntettél meg engem, elvégre a fű zöld.

    Az oroszlán válaszolt:
    – Valójában a fű zöld.

    A tigris megkérdezte:
    – Akkor miért büntetsz engem?

    Az oroszlán válaszolt:
    – Ennek semmi köze ahhoz a kérdéshez, hogy a fű kék vagy zöld. A büntetés azért van, mert egy ilyen bátor és intelligens teremtmény, mint te, nem vesztegetheti az idejét arra, hogy egy szamárral vitatkozzon, aki ráadásul még idejön és ezzel a kérdéssel engem zaklat.

    A legrosszabb időpocsékolás a bolonddal és fanatikussal vitatkozni, akit nem érdekel az igazság vagy a valóság, csak a hite és az illúziói győzelme. Soha ne vesztegessük az időt olyan érvekre, amelyeknek nincs értelme. Vannak emberek, akiknek bármennyi bizonyítékot mutatunk is be, nem képesek megérteni, másokat pedig elvakít az ego, a gyűlölet és a harag, és csak azt akarják, hogy igazuk legyen, még akkor is, ha nincs igazuk.

    „Amikor a tudatlanság ordít, az intelligencia hallgat. A te békéd és nyugalmad többet ér.”

    Forrás: ismerős bejegyzése

  • Lesznai Anna: Gergely Tibornak

    [1918 után]

    Drága jó Gergem, édes jó Gergem, ma egész nap rátarti voltam. Leveleztem, írtam, filozófiai smoncákat délután Salvendynél. Nem akartam neked ismét írni: mert tőled vártam volna második levelem előtt hírt – és mert nem tudtam pontosan, mit írjak – és mert nem akartalak érzelmi iratokkal terhelni. De este a felolvasáson (Götz, Lili közt ülve) Raguza képedet néztem két órán keresztül: percenkint szebb lett, és benne volt, hallatlan festői szépségen keresztül raguzai boldogságom emléke. Akkor így megújhodtam: hogy dupla örömem tellett benned és abban, hogy bennem milyen újjászületési képesség van. –

    Ma, távol tőled térben – oly élesen szép lett a kép, hogy fájt. Fájva jöttem ki belőle. – Valami élesen éreztem ismét, hogy különb vagy nálam mint művész (ami jó! és jóleső!) – és túl fogsz tán nőni szívemen is. (Kevésbé jóleső.)

    – Tehát mégis érzelmiek! –

    – Édesem, elutazás előtt olyan szépen néztél rám: de tudod, illetve tudnunk kell: hogy az a nézés nem kötelez semmire. – Állom, amit ősszel mondtam, ha néha elfeledtem is: Berlin után mondod nekem, hogy minden a régiben van-e, vagy sem. Négy hét rövid idő – de hosszú, ha egyedül van az ember, és ráér szembenézni önnön lelkével, egy nehéz meleg asszonyanyukai közelség nélkül. –

    Este anyáddal bepaszpartúztuk a Hagenbund holmit – a tiéd mind jól néz ki – csak az ökrösszekér rámája csúf. Nem rontja a rajzot – csak mint iparművészeti remek csúf ráma. Enyémek: a „Dorfplatz” szép, a „Szoba” ma nem elégít ki. Szeretnék délutánonként aktot rajzolni. Nagyon csalódott vagyok, hogy távozásod óta nem írtam verset. Úgy látszik, mégis „nem vagyunk veszekedő hangulatban!” – Szeretnék állatokat is rajzolni, de Breughelek is kellenek még, a tánckép most nem tetszik. Holnap sok futkosást szándékoznék: Hagenbund, Sherb – és Idát kéne megnézni. Shön ma lemondott – reumás szegény jó barát. Ha hétfőig nem jön fel, szeretném keresni. Oly jó fiú.

    Nem írok ma többet. Gondolatban veled. Nagyon várok, adja a jó Isten, jó hírt.
    Egyébként hála a jó Istennek, Isten áldáskákkal eléggé rendben ölelünk!

    Amálod!
    A jó Isten velünk!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Levél Brüll Adélhoz

    Édes Jóm, Mindenem,
    álmom, ébrenlétem, szenvedésem, örömem te vagy. Lásd és érezd meg, mennyire szeretlek. S könyörülj, ha tudsz és akarsz. Soha ennyire testem-lelkem nem voltál. Egész gyötrelmem s betegségem te körötted vibrálnak. Ha úgy érzed, hogy igazságtalankodom, akkor lásd is meg az okát. Nagyon szeretlek, óhajtlak. Nagyon hamar el kell dőlnie a sorsomnak, mert így nem bírom. Százszor jelensz meg nekem éjszakánként s én milliószor csókollak. Szeretlek, nagyon-nagyon, talán az elpusztulásig. Ha te ezt nem hiszed, s ha így viselkedsz, tönkremegyek, vagy nagyon veszettet, bolondot csinálok.

    Csókollak, szorítlak, vágyammal benned vagyok, te édes, egyetlen Asszony.

    Szombat.

    Ady

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karinthy Frigyes: Az egyfülű kosár (részlet)

    „Nézze – mondtam –, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára, mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is. De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak; mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet, s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett, esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze! Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat, a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább, a másik fellélegzik, szerepet cserélnek. A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés, azt nem lehet megosztani – mint az örömét –, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt; viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami, az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti, feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma: kölcsönös vágy és megkívánás. Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem – persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben… a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi.”

    Forrás: Karinthy Frigyes prózája

  • Adam Jackson: Az igaz szeretet 10 titka

    Az igaz szeretet első titka – a gondolat ereje

    Az igaz szeretet a gondolattal kezdődik.

    Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre.

    A pozitív megerősítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggyőződésünket és gondolatainkat.

    Ha szeretni akarsz valakit, akkor figyelembe kell venni az ő igényeit, kívánságait, elvárásait.

    Az ideális partnerről kialakított elképzelés segít felismerni őt, amikor találkozol vele.

    Az igaz szeretet második titka – a tisztelet ereje

    Nem lehet szeretni valamit vagy valakit, ha nem tiszteljük.

    Mindenekelőtt magunkat kell tisztelnünk.

    Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban önmagunk iránt, kérdezzük meg magunktól: „Mit tisztelek magamban?”

    Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt – azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk –, kérdezzük meg magunktól:

    „Mit tisztelek ebben az emberben?”

    Az igaz szeretet harmadik titka – az adni tudás ereje

    Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűen csak adnod kell.

    Minél többet adsz, annál többet kapsz.

    Szeretni azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból, fizetséget nem kérve és feltétel nélkül.

    Cselekedj jót, csak úgy.

    Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól, hogy a másik ember mit tud adni a számodra, hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek.

    Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő:

    Sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.

    Az igaz szeretet negyedik titka – a barátság ereje

    Ahhoz, hogy megtaláljuk az igazi szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk.

    Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba.

    Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz.

    A barátság táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet.

    Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.

    Az igaz szeretet ötödik titka – az érintés ereje

    Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.

    Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat, és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre.

    Az érintés meggyógyítja a testet és felmelegíti a szívet.

    Ha ölelésre tárod karjaid, azzal szíved is kitárod.

    Az igaz szeretet hatodik titka – a „szabadon hagyni” elv ereje

    Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.

    Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.

    Még az igazi, szeretetteljes kapcsolatban is szüksége van az embernek a mozgástérre.

    Ha meg akarsz tanulni szeretni, akkor először meg kell tanulni megbocsátani, és megszabadulni a múltbéli sérelmektől és fájdalmaktól.

    A szeretet azt jelenti: megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól és fenntartásoktól.

    „Ma megszabadulok minden félelmemtől, a múltnak nincs hatalma felettem – ma van az új életem kezdete.”

    Az igaz szeretet hetedik titka – a szavak ereje

    Amikor megtanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik.

    Szeretni valakit azt jelenti, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat.

    Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket.

    Soha ne féljünk kimondani a varázsszót:

    „Szeretlek.”

    Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk.

    Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk – lehet, hogy utoljára látjuk őt.

    Ha megtudnád, hogy hamarosan meghalsz, és lehetőséged lenne felhívni azokat, akiket szeretnél – kit hívnál fel, mit mondanál, és miért nem teszed meg ezt most?

    Az igaz szeretet nyolcadik titka – az elkötelezettség ereje

    Ahhoz, hogy a szeretet igazi szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni iránta, és ennek az elkötelezettségnek tükröződnie kell a gondolkodásban és a cselekedeteinkben.

    Az elkötelezettség a szeretet valódi próbája.

    Ahhoz, hogy igazi, szeretettel teli kapcsolatunk lehessen, elkötelezettnek kell lennünk ebben a kapcsolatban.

    Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor a feladni nem lehet alternatíva.

    Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes és tartós kapcsolatot.

    Az igaz szeretet kilencedik titka – a szenvedély ereje

    A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet, és nem hagyja kihunyni.

    Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre.

    A szenvedélyt újra lehet ébreszteni a múlt eseményeinek újbóli átélésével, amikor éreztük ezt a szenvedélyt.

    Szenvedély nélkül sem barátság, sem szerelem nem létezhet.

    A spontaneitás és a meglepetések létrehozzák a szenvedélyt.

    A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz:
    szenvedéllyel kell élni minden nap.

    Az igaz szeretet tizedik titka – a bizalom ereje

    A bizalom életbevágóan fontos az igazi, szeretetteljes kapcsolatban.

    Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá válik, nyugtalanná, és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel; a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, és érzelmileg megfojtják.

    Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen.

    Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget.

    Az egyik módja annak, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk a másik ember: kérdezzük meg magunktól:

    „Feltétel nélkül és teljesen megbízom a partneremben?”

    Ha a válasz „nem”, akkor alaposan el kell gondolkodni, mielőtt elköteleznénk magunkat.

    Forrás: Adam Jackson

  • Kahlil Gibran: A próféta – Barátság

    És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
    És ő válaszolt, és ezt mondta:

    A te barátod a válasz a szükségedre.
    Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
    És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
    Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.

    Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az “igen”-től, s nem fojtod vissza a “nem”-et.
    És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
    Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.

    Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
    Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat, miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.

    És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
    Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének felfedésére, nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a silány akad fenn.

    És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
    Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.

    Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
    Keresd fel őt az élet óráján is.
    Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.

    És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
    Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és felfrissül.

    Forrás: A próféta

  • Presser Gábor: Megemeltek az angyalok

    Reggel van, tavasz van, gyönyörű hűvös van. Nyüzsögnek a madarak. Csak hallom, nem látni. Nem is kell.

    Becsukom a szemem. Azt hiszem, máshol vagyok, és gondolkodom: vajon hol vagyok?

    És akkor csöngetnek. Két hosszút s kilenc rövidet. Megyek, kérdem:
    – Ki az?

    Hangok, nevetés:
    – Mi vagyunk!
    – Ki az a mi?
    – Hát eljöttünk, eljöttünk! Hát eljöttek az angyalok!
    – Micsoda?

    Kinyitok, nézem: ők azok! Hát tényleg eljöttek az angyalok!

    Na mondom, szép. Akkor én most meghalok?

    – Egy frászt! – mondja a legszebb, és zavarában a szájához kapott, s a másik, aki szintén szép volt, igazán édesen vihogott.

    – Csak eljöttünk, meg akartunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot,

    „Minden jól van már, ha itt vagyok,
    a hajakban tépett virág mosolyog.
    Tiszta égre száll egy hófehér dalom,
    és végre béke ül az arcokon.
    Egy kicsit félve várom azt, mi vár,
    lelkemen minden ablak nyitva áll.

    Ó, ha eljönnek az angyalok,
    ha eljönnek az angyalok,
    otthon vagyok.

    Szerelem suhan át a Föld felett,
    innen kint rekedt a gyűlölet.
    Vállad a vállamhoz érintve
    ringass, ringass még!
    Itt nincs erő, mely elszakít,
    itt nincs barát, ki elveszít.

    Ó, ha eljönnek az angyalok…”

    – s arra gondoltunk, hogy megkérünk, adnál-e kölcsön becsületszóra egy kottát vagy egy másolatot?

    – Nektek mindent! Valahol ott van a zongora alatt. Vigyétek örökbe.

    S kérdik:
    – Mit kérsz cserébe, mit szeretnél?

    – Én? Egy kicsikét szállni.

    És összekapaszkodtunk, és hopp! Csusszantunk a levegőben. Csak egy kicsit, nem nagyot.

    S aztán kizsivajogtak, s kitolakodtak, és sutty! Elhúztak az angyalok.

    Ha kérded, hogy hogy vagyok,
    én azt mondom, jól vagyok.
    De tényleg jól vagyok:
    megemeltek az angyalok.

    Forrás: Lélektől lélekig