Kategória: Grandpierre K. Endre

  • Grandpierre K. Endre – az elfeledett Grandpierre – Életrajzi szilánkok

    Kolozsvári Grandpierre Emil: 1907–1992 Grandpierre K. Endre, eredetileg Kolozsvári Grandpierre Endre: 1916–2003 ugyanannak a francia–erdélyi eredetű Grandpierre családnak két külön ágához tartoztak.

    Grandpierre K. Endre, eredeti nevén Kolozsvári Grandpierre Endre 1916. október 6-án született a délvidéki Hódságon, és 2003. július 17-én hunyt el Budapesten. Író, költő, gondolkodó és történeti tárgyú művek szerzője volt.

    Nevét könnyű összetéveszteni Kolozsvári Grandpierre Emilével, pedig két külön alkotóról van szó. Grandpierre K. Endre költői munkássága ma jóval kevésbé ismert, mint történelmi és magyarságkutatással foglalkozó írásai. Verseiben gyakran jelenik meg a magyar múlt, a mesei hagyomány, a nemzeti sors, a szerelem és az ember erkölcsi felelőssége.

    Történelmi regényt is írt: Az ördög apostolai Zrínyi Miklós ifjúkorát és küzdelmeit idézi fel. Ismertebb történeti munkái közé tartozik a Királygyilkosságok, az Anonymus titkai nyomában és a Történelmünk központi titkai.

    A Magyar mesehősök című versét a Misztrál együttes zenésítette meg. A költeményben a magyar mesék hőseinek küzdelme a mai ember erkölcsi helytállásának jelképévé válik: a beszélőnek el kell hagynia a védelmet nyújtó biztonságot, hogy szembeszálljon a rosszal.

    Grandpierre K. Endre fiai szintén művészi és tudományos pályát választottak: Grandpierre Károly festőművész és költő, Grandpierre Atilla pedig csillagász, író, költő és a Vágtázó Halottkémek alapító zenésze.

  • Grandpierre K. Endre: Magyar mesehősök

    Körém szerelmesem bársony-tűzselyem
    védőrácsot fon.
    S bekerítve életemet, űzve bűnt, bajt, förgeteget,
    anyaként őriz engem.
    Pedig hasonlott világban
    földönfutóvá kell lennem,
    jajgó árvává kell lennem.

    Ne félts engem, ne rejts engem,
    ne félts engem, ne óvj engem.

    Számon az ige káromlás,
    töprengésem világomlás,
    mélységrianás a csendem,
    tunyaságom, szelídségem,
    rossz batyuként le kell tennem.

    Ne félts engem, ne rejts engem,
    ne félts engem, ne óvj engem.

    Nem ülhetek tehetetlen,
    nem hihetek csak a tettben,
    s ha éjfélt ütnek az órák,
    ordassal kell verekednem.

    Győzhet-e a jó a rosszon,
    Sátánfajzaton ősjóság,
    álarcos, titkos bakóin
    mosolyával tündérország?

    Ne félts engem, ne rejts engem,
    ne félts engem, ne óvj engem.

    Forrás: Lélektől lélekig

    Misztrál: Magyar mesehősök (2006.)