Kategória: Kemény Simon

  • Kemény Simon: Delirium

    – Villám csapkod vad és dörög,
    Ágyamnál a Sátán lődörög,
    Anyám, anyám én de félek!…
    – Napvilágot látsz te lányom,
    Vőlegény jött érted három,
    Módos, szűrös, szép legények.

    – Kénkű szaga marja orrom,
    Poklok tüze éget forrón,
    Több hajnalt én meg nem érek…
    – Rozmaring szag ez leányom,
    Csóknak tüze ég orcádon
    Most kérnek a vőlegények.

    – Anyám, anyám igazad van,
    Máma van a lakodalmam,
    Ki-tán-co… lunk három… nap… ot…
    – Jaaj meghalt én szép magzatom
    Többet meg se csókolhatom.
    Hivjátok hamar a papot.

    Nyugat, 1911 / 16. szám

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Karinthy Frigyes: Így írtok ti – Kemény Simon

    Kemény Simon: Lábaim

    Mily vörösek, mint égő rubinok,
    És sárgák néha; harsogó topáz.
    Hidegben félve, kéken kéklenek,
    És a halál háttérben orgonáz.

    A rémület most zöld opálszoba,
    Rohadt agyamban szűköl és gügyög.
    Fekete sávok közt a sárga hold,
    S kacag a zöldszemű Rém: a Bütyök.

    Néha emelem, néha leteszem,
    Néha leveszem, néha ráhúzom,
    De többször leteszem, mint emelem,
    És többször rajthagyom, mint lehúzom.

    Szegény, nehéz, bús lábak, néha
    Borzadva révedek felétek,
    Ha föllázadnátok egy éjjel,
    S amikor alszom: megfürdenétek.

    Forrás: www.eternus.hu – Karinthy Frigyes versei