Kategória: Görög költők

  • Anakreón: Thrák csikó

    Thrák csikó, mit nézel engem ferde szemmel és gyanakvón?
    Futsz előlem, szinte látni, sokra engem nem becsülsz.
    Lásd be hát, ha én akarnám szép nyakadba vetni gyeplőm,
    fékhez és kezemre szokva tartanál a cél felé.

    Most a lágy füvön legelve könnyű kedvvel csak ficánkolsz,
    míg hozzád való lovasra, majd ki megtör, nem találsz.

    Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jorgosz Szeferisz: A színpadon

    A tenger. Hogy lett ilyen a tenger?
    Éveken át a hegyekben tétlenkedtem,
    elvakítottak a szentjánosbogarak.
    Most a tengerparton várom,
    hogy kikössön egy-egy összetákolt
    tutajon valaki.

    De hát elmérgesedhet a tenger?
    Egyszer felszakította egy delfin,
    majd egy sirály szárnyhegye.

    És mégis édes volt a hullám,
    mikor gyermekként belevetettem magam,
    és akkor is, mikor legényként
    a kavicsok formáját vizsgálgattam,
    ritmusokat keresve,
    a Tengeri Öreg szólt hozzám:

    „Én vagyok a te földed.
    Lehet, hogy senki sem vagyok,
    de azzá változom, amivé szeretnéd.”

    (Szabó Antigóné fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

    J

  • Konsztantinosz P. Kavafisz: Test, gondolj arra…

    Test, gondolj arra, ne csak, hogy hányszor szerettek,
    ne csak az ágyakra, ahol hevertél,
    de mind a vágyakozásra, mely érted
    villámlott a megnyílt szemekben,
    és remegett a hangban, s valamely
    véletlen gátlás meghiúsította…
    Most, mikor minden a mély múltban rejtezik,
    úgy rémlik, mintha magadat mind ama vágynak
    odaadtad volna akkor – mennyi villám!
    Gondolj arra, hogy a rád néző szemekben,
    hogy remegnek a hangban: test, emlékezz arra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Konsztantinosz Kavafisz: A barbárokra várva

    „Mire várunk, tolongva mind a fórumon?”

    Hogy végre ma a barbárok betörjenek.

    „A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?
    Miért nem ülnek törvényt a szenátorok?”

    Mert várják, hogy a barbárok betörjenek.
    Mily törvényt hoznának még a szenátorok?
    Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.

    „Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért
    ült ki a legfelső városkapu elé
    trónjára, koronával, ünnepélyesen?”

    Mert várja, hogy a barbárok betörjenek.
    S a császár méltóképp készül fogadni fő
    emberüket. Külön pergament íratott,
    hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és
    jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.

    „Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös
    hímzett tógában, melyben ünnepen szokás?
    Mért díszítik őket ametiszt-karkötők,
    és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?

    Miért vették ma éppen arany és ezüst
    művekkel gazdagon mintázott botjukat?”

    Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
    és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.

    „Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok,
    hogy szóljanak s elmondják, ami lelkünkön?”

    Mert várják, hogy a barbárok betörjenek,
    s a barbárokat untatják a szép szavak.

    „De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a
    felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!)
    Mért néptelenednek el utcák és terek,
    s mért siet ki-ki otthonába komoran?”

    Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el.
    S futárok érkeztek a limesek felől,
    jelentve, hogy barbárok többé nincsenek.

    „S most – vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?
    Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”

    Somlyó György fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dimitrisz Andoniu: A rossz kereskedők

    (Fodor András fordítása)

    Uram, egyszerű emberek vagyunk,
    szövettel kereskedünk
    (saját lelkünk volt a szövet,
    mely senkinek se kellett),
    Nem kalkuláltuk a szegélyt az árba,
    szabályszerű volt rőf és arasz,
    sose adtunk féláron maradékot,
    s lám, ez lett a bűnünk.
    Nem volt egyéb, csak minőségi árunk.
    Egy szűk sarok szolgálta napi létünk.
    A mi földünkön kis helyen elfér az érték.
    Most ugyanoly mércével mérj minket, ahogy
    mi mértünk: vagyonunk, lásd, nem gyarapítottuk.
    Rossz kereskedők voltunk, Uram.

    Forrás: Index Fórum – Lélektől lélekig

  • Theokritosz: Villanella

    Fordította: Rácsai Róbert

    Oh, Persephoné dalosa!
    Üres, komor réteken át
    Eszedbe jut Szicília?
    Repkény közt a méh száll dongva,
    S őrzi Amarillisz álmát;
    Oh, Persephoné dalosa!

    Hecatét hívja Simætha,
    Hol ugatnak a vadkutyák;
    Eszedbe jut Szicília?
    Hol fény és tenger kacagása
    Szól, Polyphém siratja sorsát;
    Oh, Persephoné dalosa!

    S hol hallik a fiúk harca,
    Ifjú Daphnék párjuk hívják;
    Oh, Persephoné dalosa!
    Lakón a kecskéjét adja,
    Vidám pásztorok várnak rád;
    Oh, Persephoné dalosa!
    Eszedbe jut Szicília?

    Forrás: Magyar Bábel