https://verskucko.com

Címke: álmok

  • Babits Mihály: Hunyt szemmel

    Hunyt szemmel bérceken futunk
    s mindig csodára vágy szívünk:
    a legjobb, amit nem tudunk,
    a legszebb, amit nem hiszünk.

    Az álmok síkos gyöngyeit
    szorítsd, ki únod a valót:
    hímezz belőlük
    fázó lelkedre gyöngyös takarót.

    Forrás: verpeletamk.lapunk.hu

  • Alkyoni Papadaki: A Hold színe

    „- Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

    • Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
    • Az álmoknak is van színe?
    • Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
    • Milyen színű az öröm?
    • Fényes, kis barátom.
    • És a magány?
    • A magány az ibolya színét viseli.
    • Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

    A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

    • És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
    • Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa.
    • Na és a szerelem?
    • A szerelem színe a telihold.
    • Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag.

    Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Katona Bálint: Tíz sor

    Mert vannak, akik nincsenek,
    vannak, kik találnak kincseket,
    vannak semmik és mindenek,
    vannak csókok, vannak ölelések,
    vannak érintések, vannak kések,
    vannak madarak fészek nélkül,
    vannak fészkek madár nélkül,
    van aki haragszik, van aki békül,
    van aki képes fölrepülni az égig,
    vannak szép álmok is, ébredésig…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ladányi Mihály: Utánad kószálok

    Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este
    és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak
    arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
    Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
    esetlenül és reménytelenül várnak Rád.
    Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,
    de aztán újra csak egész este követek valakit
    aki a sarkon visszapillant
    és újra látom nem Te vagy.

    Ma is a másik utcában ring a szoknyád
    és én meggyújtva villanyom
    sokáig nézem az alvó lányt
    aki feljött este
    hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek
    mert ismerős, ahogy hajába túr a szél
    és feketén széjjelteríti vállain

    Az álmaim.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: ÁLMOK UTÁN

    Gyermek vagyok. Temetőben
    Tarka szárnyú pillangókat kergetek,
    Átrohanok könnyű szívvel
    Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

    Gyermek vagyok. Megfürösztöm
    A ragyogó napsugárban lelkemet,
    Nem látom a hervasztó őszt,
    Csak a fényes, napsugáros életet.

    Gyermek vagyok, kinek lelkén
    Minden napfény, minden sugár átragyog,
    Eltemetek, elfelejtek
    Minden sebet, minden régi bánatot.

    Gyermek-szívvel elfelejtem,
    Hogy csalóka, ámító az őszi fény
    És hogy engem megcsalt eddig
    Minden álom, minden tündöklő remény.

    Gyermek vagyok: temetőben
    Tarka szárnyu pillangókat kergetek
    S álmaimnak temetőjén
    Csalogató álmok után sietek…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Katona Bálint: Mennyi álmunk volt

    Mennyi élet, mennyi sors,
    jutott a földön,
    mennyi kósza gondolat,
    amíg versemet költöm.

    Volt boldog gyermekkor,
    volt szárnyaló remény,
    voltak lángoló szerelmek
    ifjú korunk egén.

    Mennyit vágytunk utunkon
    a szépre, a jóra,
    mennyi álmunk volt, ami
    soha nem vált valóra.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Juhász Gyula – Meseváros

    Járatlan úton, fényen, árnyon át,
    Keresem én a mesék városát,
    Hol régen éltem, szépen, boldogan,
    A várost, amely az álmokba van.

    Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
    Erről a helyről annyi jót regél,
    Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
    Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?

    De ha gyermekszemekbe nézhetek,
    Melyek reményt és békét fénylenek,
    Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
    Megvan az út, mely oda vezet el…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: Szerelem

    Elloptam egy arcot valahonnan.
    Honnan?… Honnan?…
    Én már azt nem tudom.
    Elindultam vele valamerre.
    Merre?… Merre?…
    Előre az úton.

    Elviszem a szívembe valameddig.
    Meddig?… Meddig?…
    Amíg kisüt a hold.
    S az égi fénybe megcsudálom:
    Álom!… Álom!…
    Mint minden, amim volt.

    Forrás: magyar-versek.hu

  • Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

    Mostan színes tintákról álmodom.
    Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
    e tintával írnék egy kisleánynak,
    egy kisleánynak, akit szeretek.

    Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
    s egy kacskaringós, kedves madarat.
    És akarok még sok másszínű tintát,
    bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

    és kellene még sok száz és ezer,
    és kellene még aztán millió:
    tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
    szemérmetes, szerelmes, rikító,

    és kellene szomorú-viola
    és téglabarna és kék is, de halvány,
    akár a színes kapuablak árnya
    augusztusi délkor a kapualján.

    És akarok még égő-pirosat,
    vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
    és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
    Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

    arany-imát írnék az én anyámnak,
    arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
    És el nem unnám, egyre-egyre írnék
    egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

    Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
    Kiszínezném vele az életem.

    Forrás: MEK


  • Várnai Zseni: Álmok…

    Vasárnap csöndje
    sutyorog köröttem.
    Föl keljek?
    Ne keljek?
    oly messziről jöttem
    az álmok ködéből,
    hol szárnyaim nőttek,
    és neki vágtam
    az örvénylő levegőnek.

    Mi mindent álmodtam!
    Már szinte elfeledtem,
    csak úsztam a levegőben
    ez maradt meg bennem,
    oly könnyen repültem,
    szinte testetlen voltam,
    hol merre lebegtem?
    Tán’ éppen a holdban.

    A földre lenéztem;
    kék csillagot láttam,
    különös álmokat
    álmodom mostanában.

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu