https://verskucko.com

Címke: belső konfliktus

  • Somlyó György: A Pléïade ismeretlen csillagának szonettje

    XVI. század vége

    Magányra vágyom és nem bírom a magányt
    Osztatlan napokra, mik egy tömbben maradnak,
    Mik magamból magamban magammá faragnak,
    De magamat csak úgy élem át, mint hiányt.

    Ha nem vagyok magam, magam hiánya bánt
    S ha magam maradok, kevés vagyok magamnak.
    Rámtörő éjeim a semmibe ragadnak,
    S jó, ha a semmiből a nappal visszaránt.

    Ki itt van, azt lesem, mikor hagy már magamra.
    S ki magamra hagyott, csak azt, hogy nem jön-e.
    Szélednék hétfelé, ha egyfelé terelnek.

    S egyfelé se megyek, ha nincs kiért, s ki mellett.
    Rángó idegeim rácsain fennakadva
    Magam vagyok magam lakatlan börtöne.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán – A vágy vak éccakáján

    A vágy kihűl a józan öntudatban.
    De sisteregve forr az öntudatlan,
    mely korlátlan úr mindnyájunk felett.

    Hiába szúr a kénytelen szüzesség!
    A gyatra vérnek az kell, hogy megessék! –
    Ezer titkos bűn köt össze veled!

    Be jó gyermeknek lenni, kit a pázsit
    bujálkodó melege meg nem másít,
    csak hátán fekszik és az égre néz.

    Be jó néki, mert a földig nem ér el;
    felhőkkel játszik, lilával, fehérrel –
    az égből ömlik ajkára a méz.

    De mit csináljak vágyó két karommal?
    S a mellemmel, a meggyalázott rommal?
    mely árva sírként feléd domborul…

    Tovább viszem szomorú úti málhám:
    szerelmemet, a vágy vak éccakáján,
    mely jéglepelként szívemre borul…

    Forrás: Lélektől lélekig