Csattogj fogam most. Hadd töltöm kedvemet,
s te jó gyomor, válaszd a nedveket,
kicsattan bőröm, angyal lakik ma nálam,
lám a levesbe belecsurog a nyálam.
Remeg a töltelék, villám alátolom,
szemem is kidülled, úgy lapátolom.
A földre esett? Oda se neki!
Onnan is megeszem. Most gyere ki!
Most még egy kicsi bort, legyen amit szíjjak,
hasam kerületén megoldom a szíjat,
alul-felül hangzik vidám böfögésem,
s órákig elülök árnyékban a széken.
Csücsülj csak ülepem, légy vidám,
légy te a százsípú orgonám!
Nincs más vigaszom, ami hangot ad, –
áraszd kegyelmed: tiszta hangodat.
A száj szava hazug; nincs már hitele.
Az ördög tudja csak, mit mível vele.
Véled incselkedni méltó mulatozás,
csücsülj csak, danolj hát, korhely csodadudás!
Forrás: 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap – Berdalok
Szíves utazó, ki áthaladsz e tájon,
gondolj rám szeretettel, ha látván fejfámat
eszedbe jut: ama években megőszült, derűs
kedvű vándor hortyog emitt mélyen, ki
az örökkévaló fiatalság énekese volt
egykor, s nem volt rest soha pajzán örömében
nagyokat ölelni, míg kedvire éhetett-ihatott
e bitang világban, mely nem keserítheti, se nem
vidíthatja őt többé sokfajta mulatságaival.
Azért hirdessétek csak poraim: nem tudott ő
megöregedni soha; legény volt ám a talpán,
ki, ha meghalt is, él még irgalmatlanul,
s mintha félálomban volna, – úgy hallgatja most
alulról, mint zengenek néki hangversenyt a madarak
odafönn, míg meghatottan egyre várja a vígasztaló napot,
mikor fiatal lábak meleg tapadása alatt
dicsőségesen feltámad majd halottaiból.
Ó evés gyönyörűsége! Legméltóbb dolgom
dicsérni téged: ím megint nemes cselekedetre
készülök én! – Bizseregj has: itt gőzölög
előtted a fűszerrel-teli leves s a legfinomabb
töltöttkáposzta; hitemre! – belémtolakodnak mindjárt.
Ó becses fáradság, most hát a jó levest szürcsölöm,
s aztán te kerülsz sorra, ízes káposzta! Csak lassan,
utoljára jön a fejedelmi töltelék!
Hej, a töltelék a disznóból! Érzed-é,
kocsonyás tejjé melegedik benned, majd
kipattan a bőrödön s hirtelen tűzbeborult tested
egészséges lányokra gondol…
Mintha itt állnék magam előtt
s nem tudom miért? mégis
magam elé állok: nézd itt
senki sem tudja ki vagyok én. – –
Ó elsiketitő egyedülség!
jó volna tán megöregedni már…
Enni, inni s aludni, furcsa, hogy
e csúnya játékot mindennap
előlről kezdjed s beleöregedjél. –
Mit várod, ki segit rajtad?
Ugy van jól, ne szeressen senki…
Csak emberek között rohansz, lélek
a lelkek között és senki sem veszi
észre – elromlott jóság –,
hogy te is élsz, sirsz, nevetsz és
meghalsz oly egyszerűen, mint sok
egyszerű állat, kit Isten veled együtt
visszaszólit magához az égi mezőkre…
Forrás: Lélektől lélekig
Arcomat soha nem látta,
pedig este van, de én szeretem Őt,
s Ő tudja ki vagyok én.
Ó furcsa betűk: Ő lámpa előtt ült
és maga elé beszélt akkor,
míg kisírt és derült érzéssé
szaladtak a szavak, s most itt van,
lila bogarak futnak a szemem elé, –
mily zsibbasztó áldás!
futnak, majd megállnak, sok apró állatocskák
s te árva férfi, szóba állsz velük,
a lelkükkel beszélsz; mit akarnak tőled
e kicsiny világban?
De egyszerre csak eloltod a lámpát,
mint szomorú kamaszok szokták
s a tűzbe dobsz valami ártatlan
papírost, – ó hiába szeretnéd lehúnyni most
szemérmes szempilládat:
a késő őszi éjben két elfáradt lélek
hangosan lobogni kezd.
Forrás: Lélektől lélekig
Ragyogj szemem, csordulj ki nyálam az örömtől:
az ízletes húslevest tálalják, íme, eléd.
Nézd csak, mily aranysárgán csillog, mily
orrcsiklandó szaga van! S az íze! A mennyei íz!
Abban van aztán a lélek! Ez kell neked igazán! –
Érzed-e, mondd, a velős csont, az illatos-ízes
zöldség, s a még fűszeresebb gyömbér testet-lelket
gyógyító erejét? – Csak ezért érdemes élni még, hidd el,
csak így tudsz nemesebb dolgokra figyelni, különben
kedve-vesztett fogatlan kutya vagy, ki mindenkit
mérgesen megugat s a legszebb sonkafalatra sem kíváncsi.
Forrás: Kedvesch versek – Index.hu
Földet szórtunk koporsódra
Lefeküdtél, Berda Jóska
Véredért száll füst-jutalom
Dús nem lettél dalaidon
Szidjon, aki szégyen-rühös,
Szíve belsejéig büdös
Tisztességre tőr a kenyér
Zöld a halál, zöld a remény
Sírod feketére ázik
Füvet csillagot virágzik
Féreg rághat, nem gyalázat
Örök fényesség a házad
Igyunk az elment gólyákért,
Az itthon maradt szarkákért,
Vígkedvű feltámadásért,
Igyunk, feleim, egymásért!
