Jóhiszemű vagy,
s lám, mint tökkelütöttet,
megmosolyognak.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: Bertók László
-
Bertók László: Fölösleges
Az idő, ha siettetni szeretnéd,
lassabban múlik, a tér, ha nem tudod
eldönteni, hol állsz, kiterjed.
Ha valaki hajnali fél négykor
le-föl mászkál a házban, mintha
az éjszaka széteső darabjait
szedegetné össze számodra, akkor
fölösleges azon tűnődnöd, hogy a
következő lépése vajon akkorát
dobban-e, mint az eddigiek, s hogy az
összes lépése valamiképpen
benne lehet-e egyben-egyben,
vagy csak te érzed úgy, miközben a
következőre vársz. Ő bizonyára
elfoglalja magát a működéssel, hogy
belegyömöszölje, beletapossa a világot
a láthatatlan, de bizonyíthatóan
mindent elnyelő fekete lyukba,
amelybe te képtelen vagy visszaaludni,
s nagyon kell ügyelnie, nehogy
kimaradjon, kilógjon vagy elvesszen
valami, s dehogy gondol arra, hogy te
éppen róla gondolkozol, s a pokolba
kívánod, mi több, egyre inkább
rettegsz is tőle, mert bárhogy figyelsz,
lehetetlen pontosan behatárolni,
melyik lakásból, s hogy lakásból
hallod-e egyáltalán, vagy a
lépcsőházból, esetleg a folyosószerű
kapualjból, netán a koponyád sötét
boltozatáról a kopogást. Legjobb tehát,
ha fölkelsz, kezedbe fogod a
zseblámpát és a sarokba állított
furkósbotot, s végigjárod a lépcsőházat,
megnézed a kaput, belehallgatsz az
utcai neszekbe, a szemét dörzsölő hajnal
mocorgásába. Ha te is elfoglalod magadat
az érzékszerveiddel közösködő
közvetlen valósággal, amely, lám, megint
túltesz a fantázián. Nem érdekli az sem,
ha verekedned kell, s leütnek.Forrás: Lélektől lélekig
-
Bertók László: Udvara nő
Végül csupán a betegek,
becsapottak, árvák maradnak,
körülülik az életet,
mint ünnepre terített asztalt,kínálják egymást, kóstolgatnak,
hinnének még, de nincs kinek,
kivágódik néha egy ablak,
végigfut rajtad a hideg,megkérdezik, mi van veled,
s leülsz, mint akit beavattak,
minden sebed lüktetni kezd,
de azt válaszolod, hogy jól vagy,és udvara nő minden szónak,
hogy elférjen a sok kereszt.Forrás: Szeretem a verseket
-
Bertók László: Boldogság-dal
Eljön a napja, meglásd,
tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.Sétafikálsz az utcán,
s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, ég a ház,
egyszer csak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.Forrás: Szeretem a verseket
-
Bertók László: Fölér a lélekig
Ha kimerülnek tartalékai,
vergődik a test a lélek szerint,
szeretne megint hasonlítani,
régi tükörbe vigyázva tekint.Titkos utakon furcsán megszalad,
árnyékát méri, fölágaskodik,
elképzel égig érő falakat,
és szomorú, amikor hazudik.Gyanús neszekre gyertyát gyújtogat,
lopva nézi a villanykapcsolót,
parányi csillagokban megakad,
s magyarázkodik, hogy csak álmodott.Példákat keres, s nem leli magát,
hát az se, ez se, egy minta se jó,
ha verset ír, a ríme nagykabát,
de megijed, mert nem esik a hó.A lendület a kályháig viszi,
ott bűntudata lesz, szégyenkezik,
s mikor megpróbálja, már nem hiszi,
hogy térdelve fölér a lélekig.Forrás: Lélektől lélekig
-
Bertók László – Kazalban a tűt
(1)
Hiú bölcsesség
rájönni, hogy az égen
kevés a festék.(2)
Ne akarj gyorsan
célba érni, az úthoz
lábad s jogod van.(3)
Öleled a fát,
s mérgelődsz, hogy egyedül
sosem éred át?(4)
Kicserélsz egy-egy
csavart, s azt képzeled, hogy
nélküled nem megy?(5)
A hebehurgya
meg is eszi a tésztát,
mire meggyúrja.(6)
Miért egyszerűbb
félni, mint megkeresni
kazalban a tűt?(7)
A lelket nem stressz,
saját súlya nyomja szét,
mikor üres lesz.(8)
A végtelenbe
mégy folyton, s jó ha eljutsz
megint a kertbe.(9)
Amit két szóval,
pláne eggyel elmondhatsz,
maradjon sóhaj.Forrás: Lélektől lélekig
-
Bertók László – Csokonai
Csak meghajolva? kopogtatva?
lüktetve az utakban mint a vér?
csak a behunyt szem semmi ágán? csak így?
ebben a vállig érő
mestergerendás hazában
fejjel az isten füvei között csak így?mellkast szétvető
hajtóerő szárnyán
garabonciás hírbe keveredve?
szaftos
névnapok igriceként?
álszent cirkuszok pántlikájaként?lábbal mindig a kilövőpályán
vállal a gerenda alatt
marokban a parázzsal
fütyörészve megjátszani
csökött győztesek ünnepeit?legyező mögül kisütő mosolyokért
pohár borért
ötven vagy száz forintokért
az eposzért?
jázminluga
s-járvány idején?
kisiklott hajnal idején?
isten vasárnapja idején?mígnem a törzs szétroppan
elröpül
keringeni egy ország körül?
hogy aztán léha névnapok
anekdoták távcsövein
megidézzék az érthetetlen
kánikulai hóesést?Inkább a halál, a jövő!
Még házat épít, bibelődik
a Művel, elgyomrozott
tüdejét purizálja, s ebéd után, mikor alusznak,
elszáll.Forrás: Jelenkor, 1973
-
Bertók László: Bezártam ajtót, ablakot
Félek, mert már nem szeretek,
létezem csak, mint a kövek.Egy bombához több a közöm,
mint ahhoz, ki visszaköszön.Befelé nézek, mint a fa,
ha nincs lombja, nincs madara.Jó órám is farkasverem,
kapni akarok, adni nem.Mindörökké magam vagyok,
mint te, aki elolvasod.Mennék feléd, jönnél ide,
de nem mozdul meg senki se.Körbeér a történelem,
forog tovább a félelem.Bezártam ajtót, ablakot,
nem hiányzom, ha meghalok.Megölelnek az elemek,
mert megint minden lehetek.És elindulok, mint a vak,
hogy újra megtaláljalak.
Forrás: Szívzuhogás
