https://verskucko.com

Címke: bezártság

  • Szabó Lőrinc: Én

    Mintha vas függönyök
    ereszkedtek volna körém,
    rab vagyok a titkok között,
    melyeket úgy hívnak, hogy: Én.

    Láthatatlanok és
    puhák e különös falak,
    de az örök elrendelés
    építette kapcsaikat.

    Puhán és testtelen
    állnak az életem körül,
    de ős eresztékeiken
    áttörni sohse sikerűl.

    Mi lehet odakint?!
    Csak börtönöm magánya kong.
    Úgy ugrálhatok benne, mint
    gumicellában a bolond.

    Mintha vas függönyök
    ereszkedtek volna körém,
    rab vagyok a titkok között,
    melyeket úgy hívnak, hogy: Én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baka István: Hurok-szonett

    Erdő vagyok – eltévedek magamban,
    gyökér vagyok – nyakamra hurkolódom,
    a kéklő, fulladásos alkonyatban
    vagyok s leszek, de nem tudom, mi módon.

    Hold-fűrész tép belém, porom szitálja
    kiszáradt zápor, elfogyok zihálva,
    ki árnyaim a föld könyvébe írtam,
    a levelek szemét vörösre sírtam.

    S nem könny szememnek ezre hull a tájra,
    parázsló csont vagyok, s min ég: a máglya,
    voltam s leszek, de nem tudom, mi módon,

    a fulladásos, kéklő alkonyatban
    gyökér vagyok – nyakamra hurkolódom,
    erdő vagyok – eltévedtem magamban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Safárik Gabriella – Farkasverem

    Farkaslélek egyesül farkaslélekkel
    életünk vermében – s szállunk fel
    egyként világunk kelyhére…

    Falként egybeolvadnak abroncsos
    szorító markú acélrácsok.
    Minden egybemosódik előttem,
    vakító fáradtságban már nem látok.

    A világ szeme ezernyi rácsként
    pillant rám, fejét leszegve.
    Ezer vas határol sírva földemen,
    kék váradhoz utat keresve.

    A rács mögött már nincsen világ,
    mi engem feléd vezetne.
    Járom köröm ernyedt akaratom
    roppant erejével fejvesztve.

    Néha felnézek pupillám fekete
    sugarú szemein keresztül,
    majd megállok a kör közepén,
    szívem hasadtan egyedül.

    Ölelj át…

    S nézd… angyalok szállnak le a földre…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Önmagamba falazva

    Mi ez? Hol vagyok én?
    Hogy kerültem ide
    Megint?
    Falak, falak:
    Égigérő falak
    Vesznek körül
    Elrendelés szerint.

    Kéz nem nyúl rajtuk át.
    Hang nem hat rajtuk át.
    Egy csillag sem üzen.
    Tán vétkeimből nőttek e falak –
    Köztük vakon vergődöm,
    Némán és süketen.

    Tűrnék, Uram, tudod
    Békességgel más, nagy fájdalmakat –
    Csak ezeket elvennéd,
    Csak ezeket elvennéd!
    E vastagodó kripta-falakat.

    Adnál erőt elveszteni magam –
    Vagy szabadulni: erőt a karomba.
    Voltam szabad,
    Most újra rab –
    Élhetek-e tovább
    Így, befalazva önmagamba?

    Voltam szabad –
    Az egészség mámorát kortyolgattam,
    Szürcsölgettem a munka gyönyörét,
    A szeretet ős-ózonát.
    S falak, falak…
    Valakinek, aki szeret,
    Aki tiszta, aki szabad
    És aki lát:
    Add kezébe a jerikói trombitát

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ecsedi Éva: Lélekkötél

    Hallgatag vagyok
    Sokszor nem beszélek
    Magamban vagyok
    Lehet hogy ez vétek
    Eltemetem magam
    Falakat emelek
    Kitörni sem akarok
    Mert mindentől félek.

    Félek a szavaktól
    Félek a zajoktól
    Félek a csendtől
    Félek a rendtől
    Félek az álmoktól
    Félek az árnyaktól
    Félek a Naptól
    Félek a Holdtól

    Félelmeim magamnak teremtem.
    De ha elmegyek, megszűnnek az utak,
    Csak csend van és néma kiszáradt kutak,
    Mik már nem adnak vizet a szomjazónak.

    Lélekkötél csüng alá a gerendáról
    A hurok szorul, a szék felborul..

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád: A rab

    Mi jobb? – üvölteni talán?
    Vergődni a börtön falán,
    Vájni sírva, vérző körömmel,
    Míg künn röhögnek kárörömmel?

    Avagy hallgatni, az a jobb?
    Ne hallja senki a jajod,
    Barátkozni a mély homállyal,
    Beharapott, fekete szájjal?

    Mi jobb? – szavalni szüntelen?…
    Vagy ez? – hallgatni szüntelen?
    Feküdni, tetszhalott tetem,
    Míg lobogva a ravatalnál
    Veszett vágyak lángjai égnek…

    Mi az pajtás? üvöltenél?
    A körmöd újra csupa vér.
    Mit vájod…… a falat?
    Te meghalsz, s a fal megmarad.

    Talán hallottál valamit?
    Talán az erdő hangjait?
    Átsusogott a kétöles
    Falon a virágzó köles?…

    Forrás: Index.hu / Kedvesch versek