https://verskucko.com

Címke: elvágyódás

  • Alekszandr Blok: A város egyhangú zajában

    A város egyhangú zajában,
    zsibongó zűrzavar felett,
    pusztába, éjbe, hófúvásba,
    kiszikkadt lélekkel megyek.

    Értelmem szálát elszakítva,
    mindent felejtek: mit s miért…
    Körül hó, vágány, házkulissza,
    előttem lángok és sötét.

    Mi volna, ha megbabonázva,
    kit elhagyott az értelem,
    hazatalálnék megalázva, –
    te megbocsátanál nekem?

    Te, aki távol-messze látod
    utam vezérlő fároszát,
    hóviharom mind megbocsátod,
    lázálmom éj-poézisát?

    Vagy jobbat tudsz: meg sem bocsátva,
    megkongatod harangjaim,
    ne vesszenek az éjszakába
    hazámtól messze útjaim?

    Fordította: Baka István

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vajda János: Népdal

    Elmennék én innen messze, messze,
    sohse jönnék vissza e vidékre,
    elhagynám a kedvesem örökre…
    Jaj, csak a szívem meg ne repedne!

    Elmennék az Óperenciára,
    ráülnék ott a világ sarkára;
    rá se gondolnék a galambomra,
    jaj, csak a szívem meg ne hasadna!

    Itt maradnék én ezen a helyen,
    el is felejteném a kedvesem,
    nem is bánnám, hogyha mást szeretne…
    Jaj, csak a szívem meg ne repedne!

    1847

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Ady Endre: A Tisza-parton

    Jöttem a Gangesz partjairól,
    hol álmodoztam déli verőn,
    a szívem egy nagy harangvirág,
    s finom remegések: az erőm.

    Gémes kút, malom alja, fokos,
    sivatag, lárma, durva kezek,
    vad csókok, bambák, álom-bakók.
    A Tisza-parton mit keresek?

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Sárhelyi Erika: Mintha vihar jönne

    Ma jó volna kicsit messze menni,
    – nem örökre, elég egy kiskabát –,
    csak pár üres órát zsebre tenni,
    s úgy futni járatlan utakon át.

    Ma közel a távol, megérintem,
    s lábamhoz ülnek sosem járt helyek,
    egyikük máris fogja a kezem,
    lehet, hogy pár napra vele megyek.

    Ma olyan, mintha nagy vihar jönne,
    vajúdó ég alatt rohan a szél.
    Kitárt karokkal állok elébe,
    vigyen el messze – ha hazakísér.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A kék tenger partján

    Ahol mások élnek, szeretnek,
    Én eljöttem ide betegnek,
    Csókot temetni, álmot dobni,
    Nyugodt partokon nem nyugodni.

    Mindig a holnapra mosolygok,
    Elvágyom onnan, ahol bolygok,
    Úgy vágytam ide s most már szállnék.
    Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Wass Albert: Jó lenne így…

    Bárkába szállni, nagyba, feketébe,
    úgy evezni ki a messzeségbe.

    Sohanemlátott part felé sietve
    kikötni egy névtelen szigetre.

    Lenni megbékélt önmagunknak árva,
    nevétől fosztott Nemo-kapitánya.

    Hullám felett, sziklába vájni házat,
    gyökereket enni és csigákat.

    Életet élni egymást nézve,
    megcsöndesülve, megigézve.

    Hegyre futni, ha jönnek mások:
    babonás régi látomások.

    Keresztet építeni, szörnyű-szépet,
    homokba írni végtelen meséket.

    Ha messziről jött honvágyak gyötörnek:
    múlását lesni csendnek és időnek.

    S amikor halkan közelít az óra,
    befeküdni egy ringó koporsóba,

    zöld vizeken sötétkék égre nézve:
    úgy suhanni ki a semmiségbe.

    Forrás: Szeretem a verseket