Címke: Fábri Péter

  • Fábri Péter: A csönd és a szó

    Ne less mögé, hisz úgyis tudhatod, mi más:
    a szó a csönd ruhája csak.
    A szó a dísz, a csábító, kacér selyem,
    s a csönd a vér, a hús, a csont,
    a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.

    Ha néha szóba rejtezik,
    csak mintha nő incselkedik, tréfál velünk,
    s hogy vetkezhessen, öltözik,
    mert szűnni vágyna csak szünös-szüntelenül:
    s a csönd is éppen ezt teszi.

    A csönd a test, öröm és nyűg és fájdalom,
    az öntudatlan élet ő:
    a Semmi teste, néma változás, anyag.
    S a szó a csönd ruhája csak,
    s a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fábri Péter – Vita aeterna

    Ne nézd, hová vezet,
    s mi fájdalomba visz szeretni bárkit is,
    kivel e földi körhintán csak úgy véletlenül,
    s oly szükségképpen találkozol!

    Te állsz,
    ő szembejön,
    röpíti őt a gép,
    arcodba néz,
    kapaszkodik,
    és jól tudom: rémítő gyorsan elforog
    – de hát nem ő akarja így!

    A kaktusz négy-öt évben nyitja szirmait,
    s négy-öt nap teltén hervad el,
    de mondanád-e: akkor kár is nyílnia,
    ha ily rövid szépségre jó?

    Hogy ki meddig miénk,
    az nem ránk tartozik,
    a mi dolgunk szeretni őt.

    Ha félsz,
    ne nézd a körhintát reménykedőn,
    tudod, hogy úgyis elforog!

    Ajándék légy,
    aki ön-sorsáról mit se tud,
    ki örömöt nem vár,
    csak ad,
    s akkor talán a hinta egyszer csak megáll,
    s a kaktusz nyitja szirmait.

    Forrás: Lélektől lélekig