Én nem lehetek
kevesebb, mint önmagam.
De most már több sem.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: Farkas István
-
Farkas István: Otthon
Szemedben lelkem,
szívedben szerelmem,
tenyeredben testem
lakik.Forrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István: Ne dobd el álmaid
Mikor ágyadon fekve alszol éjszaka,
eltitkolt vágyaid szép álmokká válva
életre kelnek agyad, szíved mélyén.
Így éled át, amit nagyon szeretnél.Felébredve indulsz ismét tovább futni,
keservesen valahogy előrejutni
a szürke napok mókuskerekében,
és álmod eltűnik a feledésben.S ha korlátaid közé bezárva
úgy érzed, mindennek vége számodra,
idézd fel újra legszebb álmaid,
engedd feltörni titkos vágyaid.Ne engedd kiölni az érzést szívedből,
ne légy csak valaki a szürke tömegből,
képzeleteddel szabadítsd el vágyaid,
ne add fel, ne hagyd el, ne dobd el álmaid.Forrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István– messze tőled
minden gondolatom
Te vagy vágyaim
csak téged keresnek
ölelni akarlak
bőrömön érezni leheletedet
kezed érintését testemen
boldogság-könnyeid
ízét a számban
húsodig csontodig
lelkedig eggyé válni veled
szívemen akarom
érezni szívverésedet
őrület
már ez így
ilyen messze tőled
nem tehetek mást
egyedül fekszem
melléd álmodom magam
s Énem benned
kiteljesedikForrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István – Őszintén
Puszta szavakkal
ne ígérj nekem semmit.
Tetted az igaz.Forrás: Farkas István versei / válogatás
-
Farkas István: Megváltás haiku
Egyetlen egyszer
halhattam csak meg érted.
Élned neked kell.Forrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István: Tökéletes
Sodródó kavics
vagyok én a rohanó
Élet-folyóban.Bár az alakom
még csiszolódik, szépül:
eltűnök végül…Forrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István – Fekete bársony szerelem
Fehér selyem szirmú orchideában
két fekete bársony szárnyú pillangó
járja szép, szerelmes táncát,
össze-összekapaszkodva, ölelkezve.Kereső simogatások, vágyódó tekintetek
vonzzák őket egyre jobban, mindig
közelebb, szorosan ölelve egymást,
míg a bársony szárnyak összeérnek.A szerelem heve melegíti testük,
vágyuk már szinte kínzó fájdalomig
fokozódva fonja össze őket, szárnyaik
bársony sötét éjt borítanak köréjük.S mikor izzó csillag-robbanásban egyesül
vágyuk, s szinte eggyé válik bársonyuk,
a fehér selyem orchidea szirmai
gyengéden szerelmük fölé csukódnak.Forrás: Lélektől lélekig
-
Farkas István – szomorú bohóc
Ím, üres a cirkusz.
Pillanatnyi pihenés
a porond poros
szélén…A semmibe bámulva
támasztod kezeiddel
állad, látod
magad…Játszottál, nevettek
rajtad, neked
tetszett a viharzó
taps…Sok évvel ezelőtt volt
ez így.
Azóta mindennap
ugyanúgy kilépsz.A porondra, az emberek
elé, a tapsviharba…!
Az öltözőben fáradtan
nézed tükörképed.Gürcölés kis pénzedért,
mert a tapsért
nem kapsz a boltban
kenyeret,lakókocsid bérletét
éppen hogy kifizeted,
s már nem is nyomja
pénz súlya zsebed.Vágyakozón nézed a
szép ruhát, autót,
s még mi mindent
megálmodtál?!Közben az élet lassan
elfogy, s ma is,
könnyeket nevet
a szomorú bohóc.Forrás: Lélektől lélekig
