Kire az Alvilág sújt,
kire a csillagok pora –
mélység, magasság: egy út,
ez a csillagos Golgota.
Bastille-döngető tenger,
s a krizantémos García.
Kit az Alvilág vert meg,
kit meg a csillagok pora.
Halottas, néma virtus
révedez megrontóira.
Mélység, magasság: egy út,
ez a csillagos Golgota.
Mert megadatott minden:
sokaság, virtus, García.
És eladatik minden –
rövid a vágta mámora.
Kit az Alvilág nyergel,
kit meg a csillagok pora,
s elhallgattatik minden –
ez a csillagos Golgota.
Mélység, magasság: egy út,
csók zuhog, barát mostoha.
Kit az Alvilág vert meg,
kit meg a csillagok pora.
Meghal akár a latrok,
vagy elmarja a glória.
Ég és pokol kezet fog –
ez a csillagos Golgota.
Aranyfüst, rongy ígéret,
sírig hívő az ostoba.
Kit szalmazsák deleltet,
kit meg a csillagok pora.
Szívedből, szent batyudból,
amivel jöttél: mind oda.
Kit Alvilág motoz meg,
kit meg a csillagok pora.
Mert megadatott minden:
sokaság, virtus, García.
S kit Alvilág bitangol,
kit meg a csillagok pora.
Aranyfüst, rongykatarzis,
az utószó aranykora.
Arcom csupa özönvíz –
ez a csillagos Golgota.
