Nehéz bántalmak égető
Könyűje forr szememben,
míg olthatatlan gyűlölet
Szikrákat szór szivemben!
S elfojtani kell könnyei,
Nehogy valaki lássa,
Kacagnom kell, kinomnak hogy
ne halljék sikoltása.
Oh, mert oly édes diadalt
Szerezne a világnak,
Látván, szivemben nyilai
Mi mélyen behatának.
Könnyek, szivembe vissza hát,
Még jobban gyulaszátok,
Mint olajcseppek a tüzet,
haragját úgy oltsátok! – –
Méregkehelylyé lön szívem
A sok keserű könnytül;
Ki szomját benne oltaná,
meghalna egy cseppjétül!
Forrás: Szeretem a verseket
