https://verskucko.com

Címke: Hiányzol

  • József Attila: Mióta elmentél

    Mióta elmentél, itt hűvösebb
    a sajtár, a tej, a balta nyele,
    puffanva hull a hasított fa le
    s dermed fehéren, ahogy leesett.

    A tompa földön öltözik a szél,
    kapkod s kezei meg-megállanak,
    leejti kebléről az ágakat,
    dühödten hull a törékeny levél.

    Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
    két melled óv meg észak s dél felől,
    a hajnal nyílik hajam fürtjiből
    s a talpamon az alkonyat ragyog!…

    Soványan ülök, nézem, hogy virítsz,
    világ, kóró virágja, messziség.
    Kék szirmaidban elhamvad az ég.
    A nagy szürkület lassan elborít.

    1928. szeptember 13.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ecsedi Éva: Hiányzol

    Mily messze vagy tőlem.
    A holdfényén repülnék hozzád,
    Szelek szárnyába kapaszkodva
    A szivárvány bíborán,
    Csak odaérhetnék, és betölthetném
    Magányod, nekem adnád az álomvilágod.

    Várj rám, s én jövök, az idő meg nem állít,
    Vagy fekete szárnyaimon, mint tetszhalálból ébredt
    Sötét angyal, bánom is én mivé lettem
    Érted eladnám az ördögnek is a lelkem!
    Emelj magadhoz, és ne engedj el soha.
    Ez az élet velem eddig olyan volt, mint egy gonosz mostoha…

    Hiányzol. Látod, a szívem téptem ki, hogy neked adjam.
    Fogadd el, vedd magadhoz és érezd minden lüktetését.
    De ha nem kell már, dobd el és taposd szét.
    Inkább a halállal egyesülök akkor.
    Nem lesz szükségem rá, nem viszem magammal,
    Csak egy fekete lepel lesz, mi testemet betakarja.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig