https://verskucko.com

Címke: indulat

  • Kornis Mihály: Idézetek

    „Mi emberek, olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd, az erejét pedig a munkádba öntöd. És az ölelésedbe. Amennyiben képes vagy erre, máris többet tudsz az angyalnál. S ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott. Bukásainkban félelmetesen hasonlítunk egymásra, és csak győzelmeinkben emlékeztetünk jövendő önmagunkra.”

  • Baranyi Ferenc: Zene, belül

    Parányi melegség,
    mi átfut a szíven,
    tétova szándék, mely
    segíteni mozdul,
    növő hajlandóság
    más ember iránt – ez
    mind muzsika bennünk.

    Gyűlölet, amely csak
    igazságtalanság
    ellen lobban – szintén
    muzsika mibennünk:
    dübörgő s robosztus
    zene, amely győztes
    áradással önti
    el a gonoszságnak
    állásait lelkünk
    szikkadt rejtekében.

    Ezer megbicsaklott
    indulat s derékba
    tört álom szívsértő
    éles törmeléke
    alól buzog égre.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: Minduntalan

    Minduntalan megsértenek.
    A villamosok, a legyek,
    a képzelet, a mozdulat –
    percenként öl az indulat.
    S az indulatra, mint a zsák,
    váratlan hull a bénaság.
    Jó volna messze, messze – mindegy.
    Meg-megbicsaklik a tekintet.
    Még vágyom.
    De már hallom olykor,
    hogy sustorog, mint függönyön
    üres ablakban éji szél,
    a közöny.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rochy György: Vad szerelem

    Ajkaim közt az érzéseim,
    Számban a vihart keltő szavak,
    agyamban őrült lázadás,
    ráncaimban az indulat.

    Szememben a lángoló vadság,
    ujjaim közt élet és halál,
    vállamon nyugvó bánatok,
    szívemben egy reneszánsz bál.

    De minden gondolat és érzés,
    minden ősi vágy és akarat,
    eltűnik majd, ha éjszaka
    testem a testedre tapad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit: Átok

    A százágú cigányátok
    korbácsolja azt a senkit,
    aki az én énekemhez
    hazug kíséretet pendít.

    Lakomázzon rohadt répát,
    gazdag asztalától féljen.
    Kés élét érezze hátán
    a legszebb szerelmes éjen.

    Higgyen pénzért, kénytelenből.
    Amit keres, ne költse el.
    Gonoszokért verekedjen.
    Akiben hisz: az kösse fel.

    A százágú cigányátok
    korbácsolja azt a senkit,
    ki a sorshoz: végzetünkhöz
    hazug kíséretet pendít.

  • József Attila: NE BÁNTSD

    Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
    magadat érte kínokba veretted
    s nem adtál két pofont neki.
    Telefirkáltad a falat vele.

    Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
    gyámoltalanul lóg alá a széken –
    annak karján, ki szereti,
    csüngjön, míg foszlik kéje éjjele!

    Dobd le – a háta legyen újra görbe,
    lába csámpás, bújjon az álla szőrbe!
    Bibircsók nőjjön a hasán!
    Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

    Te fuss vissza a szép növésű, kedves
    lányok ölébe – oly illőt ölelgess,
    ki kapkod, fúl vágyad után,
    mint zivatarban zengő jegenye!

    1936. nov.–dec.