https://verskucko.com

Címke: Komáromi János

  • Komáromi János: én leszek…

    én leszek a vágy a szemedben
    ha kell magammal is megverekszem

    én leszek a sóhaj a szádban
    amikor erőd elhagy a kéjes lázban

    én leszek elűzött szemérmed
    a tegnapom ölöm meg érted

    én leszek elveszett csókod a magányban
    ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

    én leszek vadul lüktető szíved
    ha már senki sem, én ott leszek veled

    én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
    amikor Neked már senkik semmit nem adnak

    én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
    ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

    én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
    amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban

    én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
    amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

    én leszek rémítő álmaid gyilkosa
    a hazug hit, hogy nem hagysz el soha

    én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
    ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket

    én leszek halott virágok mosolya
    a szerető, az édes és a mostoha

    én leszek nevetésed a csendben
    váratlan lázadás a rendben

    én leszek bőröm íze a szádban
    tegnapi emlék a holnapi lázban

    én leszek a viasz, amikor cseppen
    pillangó szárnya amikor lebben

    én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
    a fájdalom az értelmetlen lázban

    én leszek a nyugalom a gondolatban
    az örök körforgásban a mozdulatlan

    én leszek majd a Te helyedben
    és Te élsz majd én helyettem

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Most ölelj!

    Most ölelj!
    Most itt vagyok!
    Most csókolj!
    Nem lesznek holnapok.
    Most szoríts!
    Most itt vagyok!
    Most kiálts!
    Nem voltak tegnapok.

    Ez az a pillanat,
    amire vártál.
    Azt adom neked,
    amit titkon kívántál.

    Rabod leszek és
    urad is egyben.
    Csak engem szolgálsz
    és győzöl felettem.

    Egyetlen perccé válik
    az egész élet.
    Nem hallasz több hangot,
    nem látsz több képet.

    Örök kéjt hoz
    ez az egyetlen pillanat.
    Csak a lángoló test
    és semmi gondolat.

    Most ölelj!
    Mert ha nem leszek,
    hiába fúrod majd fejed
    könnyekkel áztatott párnáid közé.

    Most csókolj!
    Mert ha elmegyek,
    hiába rejted majd remegő szád
    kéjes sikolyok vagy csillogó szemeid mögé.

    Most szoríts!
    Mert ha elengedsz,
    hiába vágyod majd újra
    az örökre elillant pillanat varázsát.

    Most kiálts!
    Mert ha elveszek,
    hiába keresel majd sírva,
    többé sehol sem találsz rám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János – Szenvedély

    Nem érdekel
    mit álmodsz rózsaszín szobádban.
    Engem a Vörös érdekel.

    Nem érdekel
    szerelmes, suttogó szavad.
    Engem a Kéj sóhaja érdekel.

    Nem érdekel
    gyengéd, finom simogatásod.
    Engem vad Ölelésed érdekel.

    Nem érdekel
    versekbe írt szerelmed.
    Engem reszkető Vágyad érdekel.

    Nem érdekel
    ajkad lágy érintése.
    Engem vad Csókod érdekel.

    Nem érdekel
    ki vagy!

    Nem érdekel
    ki voltál!

    Engem csak az érdekel
    amivé teszlek,
    amivé értem leszel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: egy este…

    csípett már az esti szellő
    elhalványult nappalom
    nagyon messze volt még az éj
    azt hittem, hogy álmodom

    kupoláját a Végtelen
    kék bársonyból készíté
    aranysárga csillagokkal
    szabálytalan díszíté

    az arcomra sápadt fényből
    álarcot font ezüst-Hold
    bőrömön lágy érintésed
    szívemhez ért (átkot old)

    minden álnok, hazug érzés
    messze futott, menekült
    tisztítótűz forró lángja
    a testemen szétterült

    sötét lángok átöleltek
    és egyik sem égetett
    kristályból szőtt magány-gömböm
    meghasadt, majd szétrepedt

    ott álltam meztelen szívvel
    éreztem, hogy fáj nagyon
    de többé a kristály-gömböt
    rá záródni nem hagyom

    fájdalmakból születhet meg
    a legnagyobb boldogság
    menekülni a sors elől
    a legnagyobb bolondság

    meztelenül születik meg
    testünk, ám felöltözünk
    ruhánk alatt mi is lapul
    arról megfeledkezünk

    most másodszor pőre lelkem
    látta meg a Végtelen
    milyen vagyok igazából
    többé el nem rejthetem

    menekülni nem akarok
    végre önmagam vagyok
    ha hiszek majd önmagamban
    talán az is maradok…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: hol keresed?

    nem jól keresed
    mindig mástól várod a feloldozást
    mindig elmenekülsz ha már majdnem rád talál
    mindig szégyenlősen lehajtod a fejed
    hogy ne láss
    vagy üvöltesz
    hogy ne hallj
    nem akarsz önmagad szemébe nézni
    nem akarod hallani saját
    belső hangjaid
    csak élni akarsz
    ahogy lehet…
    amilyennek az életet képzeled
    létezni
    enni
    aludni
    szeretni
    gyűlölni
    feledni
    persze ki tudja
    lehet hogy tényleg csak ennyi…
    de valami azt súgja
    mást…
    többet jelent
    Embernek lenni…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: Én várok rád

    Mikor már elfogyott
    az agyadból minden gondolat.
    Mikor a fejed
    csak üresen bólogat.

    Én várok rád!

    Mikor vad árnyak
    várnak az utca sarkokon.
    Mikor már mosoly
    sincs az arcodon.

    Én várok rád!

    Mikor fekete lesz
    minden, ami színes volt.
    Mikor már leírtad
    az utolsó sort.

    Én várok rád!

    És elmúlnak majd
    a lidérces évek.
    Könnyes percek helyébe
    boldog órák lépnek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: …a neveddel alszom el

    amikor fáradt utam
    Napot kísérve véget ér
    párnámba rejtem
    elgyötört arcomat
    karjaim a semmit ölelik
    csendben ringatom el
    árva magamat és
    …a neveddel alszom el

    üres utcákon bolyonganak
    elárvult érzéseim
    minden kapu zárva
    hiába dörömböl
    magára maradt szívem
    csak a kongó visszhang
    felel és végül
    …a neveddel alszom el

    havas hegycsúcsokon
    gyönyörű szikrák csillannak
    a fény hideg táncot jár
    mindent elborít
    a hófehér magány
    épp ilyen üres a szobám
    ahol egyedül kuporgok és
    …a neveddel alszom el

    zárt szemhéjak mögött
    a csend ül ünnepet
    szivárvány-köröket ír
    a sötétbe az álom
    nappali szavaim az imént
    itt zsongtak még
    de most egyiket sem találom és
    …a neveddel alszom el

    csodás képek billennek át
    az érzékelés peremén
    még éber létem dobog bennem
    való világom még fogva tart
    de enged már a rációból font kötél
    oszlik már a lehet, a nem lehet
    tudatom függ egy pókhálófonálon és
    …a neveddel alszom el

    az éjszaka tengere ringat,
    ölel, átkarol, hajamba túr
    fülembe súgja
    lágyan csobbanó vágy-dalát
    csókokat küldenek álmaim
    már messze visznek nyugtalan útjaim
    még hangtalan motyogok és
    …a neveddel alszom el

    hányszor lesz még, hogy
    furcsa-holdas éjszakán
    ajkamon sóvár szavak fakadnak
    sóhajaim nekiütődnek a falaknak
    és a takaró alatt vacogó testtel
    önmagamba görbült szeretettel
    magányos éjjel, helyetted
    …a neveddel alszom el

    Forrás: Lélektől lélekig