Szeretném leírni az egyszerű megindultságot
örömet bánatot
de nem ahogy mások
nyúlnak a nap vagy az eső sugaraiért
leírni a fényt
ami bennem születik
bár tudom nem hasonló
egyetlen csillaghoz sem
nem olyan világos
nem olyan tiszta
de tétova fény
leírni a bátorságot
nem húzva poros oroszlánt magam mögött
leírni a nyugtalanságot is
nem rázogatva pohárban vizet
más szóval
minden hasonlatot odaadnék
egyetlen kifejezésért
ami kifejtve bordaként a mellből
egyetlen szóért
ami elfér
bőröm határai közt
de látom lehetetlen
s ahhoz hogy azt mondjam – szeretek
rohanok mint a háborodott
madár-rajokat nyalábolva
és gyengédségem
ami nem a vízből való
víztől kér arcot
dühöm
a tűztől idegen
s kölcsön kér a tűztől
beszédes nyelvet
így keveredik
bennem
amit megőszült urak
szétválasztottak mindenkorra
szólván
ez az alany
ez az állítmány
elalszunk
egyik kezünk fejünk alatt
a másik égitestek halmazában
talpunk pedig elhagy minket
ízlelgeti a földet
a kicsi gyökereket
melyeket reggel
kínok közt kiszaggatunk
Fordította: Nagy László
Forrás: Lélektől lélekig
