https://verskucko.com

Címke: Makay Ida

  • Makay Ida: Csönd, halál

    A szél se jár. A Nap se ég.
    Halott sivatagvidék.
    Sebző kövek. Fekete ég.
    Elég a kín. El az öröm.
    Ellobbannak a csillagok.
    Csönd, halál minden délkörön.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Egyszerre feketül el

    Az elboruló kertben,
    ahol már bronzsötétre
    vált a fű napfényzöldje,
    csak hallgatnánk. – Csak lennénk.
    Hallanánk, hogyan halad
    az idő percegése
    fatörzsek kérgében
    és vérköreinkben.
    Néznénk, hogy száll messze az ég,
    míg mindkettőnk szemében
    egyszerre feketül el a Nap.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Itt vagy egészen

    Szüntelen gyötrő vízió:
    az álom hínáros partján érted hívom
    a sűrűlő sötétet,
    s érted a hajnali fényt is,
    amelyben égsz.
    Itt vagy. Egészen itt.
    És eltűnsz rezgő fényhullámokon,
    mielőtt megérintenélek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Mintha sohasem

    Lombkoronákon átszűrt fényben,
    nyárég alatt, sugárzó kékben,
    míg pilleszárnyú szél emel.
    Verset, zsolozsmát zsong a tenger.
    Mintha most, itt kezdődne minden.
    Mintha semmi nem múlna el.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Végleges

    Akár egy régvolt csillag,
    az ismeretlen tengerek.
    Legendák. Elmerült korok.
    Úgy vagy messze.
    S éppúgy biztos.
    Mozdíthatatlan.
    Másíthatatlan.
    Végleges.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Meztelen láng

    A versekbe öltözött vágy
    a szavak rongyait letépte.
    Némán áll előtted – s kitárva.
    Meztelen láng
    lobog hozzád és érted.
    Mintha egy meggyúlt erdő
    égne.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Makay Ida: Hozzád, Érted

    Azóta élek, hogy megláttál,
    Teremtőm vagy, és igaz tükröm.
    A bizonyosság vagy fölöttem.

    Én: hamu, elporló föld,
    míg hatalmad nem lehell
    lelket a lelketlen anyagba.

    Süket, örökcsönd-hegedű,
    ha nem leszek élő hangszered,
    mely érintésedre felel.

    Hozzád és Érted a harang:
    a himnusz.
    És a rekviem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • MAKAY IDA – Ölelkezésünk

    Akkor már minden viszonylat kihamvadt.
    Megfeszültünk a legelőbb kereszten.
    Az üdvözülés verítéke rajtunk.
    Az önkívület lándzsája a testben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • MAKAY IDA – Halott ág

    Már leszaggattam. Halott az ág.
    S még hogy szorítják a testvérek!
    Minden kis íz küzd. Visszavág.
    Még tartják: holtját az élet.

    Előttük meg kell sarunk oldanunk.
    Mint Mózes, hogy a lánghírt kapta.
    Könyörögnünk: Majd így öleljenek
    minket abban a pillanatban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • MAKAY IDA – Nem vagy elég

    Ennyi az arcod: lakatlan sziget
    lefoszlott róla országom, hitem
    szemed kiszikkadt tenger mélye,
    Ízekre szedlek – elhajítlak,
    üresebb, mint kifosztott kagylók.
    Nem vagy méltó a bűneimre.
    Nem vagy elég a szenvedésre.

    Forrás: Lélektől lélekig

    K