Gyermek kívánnék lenni, tiszta gyermek,
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek,
s amilyen talán nem valék soha.
A nő szeme, élettel égve telten,
rejtett mocsokkal undorítja lelkem:
az élet tiszta nem lehet soha.
Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,
az élet mélyén ég a vágyak piszka,
s a semmit nem kívánhatom soha.
Ó, ezek az emésztő pincelángok,
hogy mint a mécses, lángban egyre rángok,
s tán ellobbanni nem tudok soha.
Hogy vágyamat születve már utálom,
s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
vágyam halálát nem hiszem soha.
Immár a végtelen vágyára vágyom,
s bár végtelen sok, véges mind a vágyam,
s végesből nem lesz végtelen soha.
Gyermek kívánnék lenni, tiszta gyermek,
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek,
s amilyen talán nem valék soha.
Forrás: Lélektől lélekig
