az úton
két árnyék
aztán csak egy
a vízen
két örvény
aztán csak egy
az ágyon
két párna
aztán csak egy
aztán csak egy
Forrás: Magyarul Bábelben
Címke: szakítás
-
Kiss Judit Ágnes: Szakítás
-
Kiss Judit Ágnes: búcsúlevél-rap
hogy utoljára írok, azt ne csodáld, szívem,
én nem leszek soha az a másik nő,
az a férjtolvaj, az az aparabló,
a titokba kúrt fiatal szerető,akit az elhagyott feleségek átkoznak este, mikor
magányosan fürdetik a gyerekeket,
aki bebújik a hitvesi ágy vánkosai közé,
és miatta tegnap, ma és holnap se lehet…inkább kamion leszek, aki elüti az időt,
ami nélküled vánszorog az úton át,
és meg sem állok, csak fizetem a vámot,
ha jön a határ, és hajtok tovább.biztonságban elviszem a rakományomat,
és titokban olvasom a leveleket,
hogy hiányozni fogsz, azt nem tagadom le szívem,
de van, amit az ember már mégsem tehet.és most legyek akár áldott, akár megátkozott,
az ímélcímem mától megváltozott.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Harcos Katalin: Vissza se nézz!
Még néha visszajár az emlék
és velem vagy olykor Kedvesem
csalóka álmaimban, s lennék
veled vágyón és szerelmesen…Olyankor érzem a fájdalmat,
amit a véglegesség jelent…
elzárkózásodat, és a szánalmat,
amit adni tudnál szerelem helyett.Vissza se nézz! Enyém az emlék.
Menj és élj! Szeretni úgyse tudsz!
A tiedhez hasonló elmék
pályáján úgyis csak visszajutsz…Nem hozzám, -ne hidd, hogy ezt remélem-
csak pályád ismétli majd önmagát.
Érzések nélküli életedben
jön majd, ki helyettem visszavág.Egyszer téged is elér –tudom-
a mindent elsöprő szerelem,
és akkor merenghetsz majd a múlton,
ha más játszik veled, mint te velem…Forrás: Lélektől lélekig
-
Hatos Márta: Mi szép még
Éreztem, hogy egyszer ott hagysz valahol.
Ez az őrült zene agyamban zakatol,
Formál, széttép, majd összerak.
Elvesztettél, én megtaláltalak.
Iszonyú űr tátong az évek helyén,
Becsapott élet, szélén szakadék,
Omladó kövek talpaid alatt,
Zuhansz… miért nem óvtalak?Emlékezni most édes keserű…
Nekem múlt fest színesre napokat,
Hajnal voltál, éj és gondolat,
Rám csukódtál, hogy kinyithassalak.
Tűz voltam, láng, perzselő,
Nappalodban fény, éltető erő,
Barlangból kitörő zuhatag,
Haltál és születtél gyönyörök alatt.
Keserű mostanra már a méz,
Sem szó, sem vágy, mely megigéz.
A szív százszor is meghasad
Az ördögnek adtad el magad.
A bűn járja át minden percedet
Örömödben a lélekhúr néma lett,
Üvöltve menekülnél önmagad elől,
Múltad is gyilkos őr, mely kéjjel öl.
„Mi szép még?” Te választ nem vársz már.
A pokol forrongó bugyra vár…Menj, csak menj, a kezed elengedem.
A zene halkul, vadul kalapál szívem.
Háborgó szégyent űzök el magamtól,
Romokban életünk és én hagyom…
Ülök némán, meghalt a gondolat.
Mi szép még? – kérdezem akarva, akarattalan.Forrás: Lélektől lélekig
-
Kaffka Margit – Vihar előtt
Eredj hát, hogy ne lássalak soha!
Fellegbúvó csillag majd elvezet.
Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel!
Ne várnál mégis?… Nem, nem! Csak eredj!
Míg nálam itt időztél, más tanyákon
Mulasztottál más, édes perceket,
Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd!
Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj!Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt!
Pejkó, nyugodj! – Mit akar ez az állat?
Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől!
Mér tudna jobban emlékezni nálad?
Ez dörgés! Menten elered a zápor,
És hogy jutsz át, ha a patak megárad?…
Az ablakom majd utadra világol,
Csak menj!… Ne hidd, hogy meghalok utánad!Forrás: Lélektől lélekig
-
Harcos Katalin: Ha majd…
Ha majd fényt adni lesz újra lángom,
s tudok visszanézni megbocsájtón,
ha a fájdalom már csak emlék,
s leteszem múltunk minden terhét,
ha árulásod már fájni nem fog,
talán leszek derűs. Nem boldog,
de könnyeim mind elapadnak
s enyhet, vigaszt lelek magamnak.
Ha benned majd a múltat látom,
lehetsz egykor csupán barátom,
de könnyben, kínban gyötrődöm addig,
s lelkem sötét bánatba hanyatlik
magányba burkolózva, fájón,
fényre, melegre, reményre vágyón.Forrás: Lélektől lélekig
-
Ecsedi Éva – Szerettelek…
Érzéseim, eltűntek a semmiben.
Izzó vágyaim lávafolyama lassan kihűl,
már nem emészt belülről őrjítőn,
nem réved távolba szemem,
várva mikor jössz… nem hívlak többé…
kezem tétován elhúzom érintésed elől.Múltba olvadt szavak, mint korhadt fák
enyésznek el a végtelen időben…
csak nézlek – arcod szelíd mosolyában keresem
a nyár bágyadt, szerelmes öleléseit, vad csatáink
örömárban úszva voltak édesen-titkosak.– Keresem még szerelmem – nem találom…
elmosta az őszi eső, s most ablakomból nézem
a hideg tél szürke színeit.
Mint pók, szőttem hálóba emlékeim.– Szerettelek – egyszer…
Burokba gyűjtött időgömbjeim… színes emlékgolyók.
Nincs boldog tudat – ami űzne, hajtana őrült
rohanással hozzád… vonatom kisiklott…A burok megrepedt, szétgurultak a színes emlékek,
már nem sietek… nem szedem össze…
fehér minden köröttem, elenyésztek a színek,
arcom pírja elhalványult, könnyeim kútja kiapadt.Távolodó alakod nézem, ahogy eltűnik a sötét éjben.
– Szerettelek –Forrás: Lélektől lélekig
-
Kaffka Margit – Felelet
Szekeres Katóka kedden, éjféltájban
sír, zokog magában, magányos szobában.
Maroshegyi posta hozta a levelet:
„Szombat este óta nem törődöm veled!”Feltükrözi a nap a maroshegyi tóba,
töröli a szemét Szekeres Katóka.
Könnyű, sebes szóval írja a levélbe:
„Megcsaltalak, rózsám, még csütörtök délben.”190?
Forrás: www.eternus.hu – Kaffka Margit versei
-
Szabó Lőrinc: Szakítás
Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.
Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmúlt örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.
Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk újra,
egyszer, talán, ha észretérsz.
Forrás: Szívzuhogás
