“Költő vagy” – szól s komolyan néz reám
hatéves szemmel – leányunokám.
“Láttam: vers volt a gépeden ma. Nem?”
Eltűnődöm minősítésemen.
Költő? Poéta?… Költő Dante volt,
Petőfi és egy sor jövő-herold,
kik jártak fenn az embercsúcsokon,
s lelkük titánokéval volt rokon.
S eszembe jut egy régi ismerős,
borzolt-hajú, ifjú vidéki hős,
ki, ha kimondta hangzatos nevét,
még hozzátette németül: Poet.
Az öntudattal csengő szó hatott:
mosolyogtatott és mulattatott…
A titulusa nem nekem való.
Ember voltam, remegő, daloló.
Forrás: Lélektől lélekig
