https://verskucko.com

Címke: tisztulás

  • Szilágyi Domokos: Halál árnyéka 6. – Eső (Rekviem)

    Összevont szemöldökű felhők sorakoznak csatarendben
    hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd
    megfullad a zaj
    megfullad a lapuló tábor
    a hajlott hátú barakkok a földet nézik komoran mint aki nem érti
    hogy került ide mit keres itt mikor lesz vége –
    – csordulj haragos eső
    csordulj végig letarolt koponyánkon
    csordulj haragos eső
    csordulj végig pofonokkal szántott arcunkon
    csordulj haragos eső
    csorogj le ványadt vállunkon
    bordáktól csíkos mellkasunkon
    gyámoltalan gerincünkön
    csordulj haragos eső
    áztasd nyöszörgő hasunkat
    áztasd rajtunk a fagyos simogatású inget
    sűrű éhségtől növesztett fájdalmainkat szétmaszatolt emlékeinket
    áztasd a ragadós álmokat az enyv-ízű alázatot –
    hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd megfullad a zsivaj
    megfullad a lapuló tábor –
    – csordulj, haragos eső!
    villanj, villám!
    ess! üss! dörögj! vágj! zúzz! szabadíts!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Áprily Lajos: Az öregség árnyékában

    Deresedem s apad a testem,
    fogy a szó, szerelem, harag.
    Egy titkos véső egy szilánknyit
    belőlem mindennap farag.

    Vonásaim, mint régi rézkarc
    szigorú rajza, élesek.
    Sokszor úgy érzem, szállni tudnék,
    olyan karcsú s könnyű leszek.

    Valaki nyílnak szánt. Kivárja,
    míg még könnyebbre szikkadok.
    Messze repít a nagy, komor kéz,
    ha majd sötét íjába fog.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Túl minden párton

    – Nagy sziklás szigetnél horgonyt vetek
    s kunyhót rakok magamnak szűz kövén.
    Akik hallották, azt mondták, beteg.
    Csak most gyógyult meg – válaszoltam én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: Január

    Hová jutottam? Nem tudom.
    Szeretni, nem szeretni: vétek.
    Ha volna még akáclevél,
    azon számlálnám érverésed.
    A magamét is számolom,
    a csontok közti félsötétet
    fél-éjszakán át szaggatom –
    ha volna még akáclevél,
    felelni tudna értem, érted –
    egy alvadt vér a mellkasom.

    Hogy füstölgött az a folyó,
    hogy füstölgött a téli alkonyatban!
    Érzett az alvilági hő,
    még átsütött a földalatti katlan,
    melyből zuhogva dőlt elő –
    a zúzmarás, fehér sötétben
    egy sor fekete nád, s a gyéren
    hófoltos, néma, sík mező –
    hogy füstölögne itt a vérem,
    az alvilágból felszökő,
    hogy füstölögne a félsötétben.

    Hosszabbodik a nap az évben,
    ez szült: téli napforduló.
    Most kéne újra megszületni,
    mint egy folyó.
    Vagy a sötét, magánvaló
    természet odvaiba halva,
    hol nem nő már akáclevél,
    inkább letérdelek a partra,
    s a sűrű, alvilági vízzel
    míg gyéren szálldogál a hó
    keresztet rajzolok magamra.

    (1958. január 30.)

    Forrás: Magyar Kurír

  • Illyés Gyula: Feltámadás

    Férgével, savával a szorgos
    föld, az anyaföld, a meleg,
    lemossa rólam testemet,
    leszed rólam mindent, mi mocskos.

    Kitörölve a szemüreg,
    a csigolyák, a bordák sorra.
    Mint anyámtól hajdan, topogva
    várom ünnepi ingemet.

    Mert áldozás lesz! Tegnap gyóntam!
    Gábriel csöndít a toronyban
    és maga Jézus mond misét!
    Fussunk; nehogy egy utcasarkon
    egy kósza vétek nyakonkapjon
    mielőtt befogad az ég.

    Forrás: Magyar Kurír

  • Ágh István: Szereleműző

    Ezt a szerelmet
    szívem kivesse
    zuhanjon messze
    oda aki adta
    a nő álmába
    mint féreg az almába
    minden mozdulatába
    mint szél a Dunába
    onnan zuhanjon
    házba szobába
    legyen szobája
    hajnali kocsma
    szobrok képek
    támadjanak föl mint a részeg
    iszonyodva
    onnan zuhanjon
    tájba világba
    kismadaras kertet
    kaszaboljon az ég kaszája
    lomb leessen
    virág kivesszen
    porrá lehessen
    zöld por a májusi tájból
    fűből fából kalászból
    vörös a vörös nyárfavirágból
    lila a lila mákvirágból
    sárga a sárga tányérvirágból
    ezt a szerelmet
    a táj kivesse
    anyám apám
    anyja apja
    lakodalmába
    kérő szerelmes szavakba
    mámoros szemekbe borba
    négyféle testbe
    négyféle vérbe
    onnan zuhanjon
    ciprus tövébe
    szálljon alá a
    csontsövényű éjbe
    ezt a szerelmet
    szívem kivesse
    zuhanjon messze

    Forrás: Szívzuhogás