Csak a vágóhíd melege,
muskátliszaga, puha máza,
csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
lemosdanak a mészároslegények,
de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.
Forrás: Lélektől lélekig
Csak a vágóhíd melege,
muskátliszaga, puha máza,
csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
lemosdanak a mészároslegények,
de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.
Forrás: Lélektől lélekig
Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?
Forrás: Lélektől lélekig
Veszteni? nyerni?
Forrás: Lélektől lélekig
Nem az a titok,
amiről „nem beszélünk”.
A titok: s z ó t l a n.
Forrás: Lélektől lélekig
Szögeket verünk be.
Szögeket, mindenféle anyagba,
szögeket, más anyagokon át:
rögzítendő a tarthatatlant.
Lárma, seb és forgács terem,
míg tákoljuk sufnipiramisainkat,
verve a szögbe is szöget,
verítékben, vérben, vesztesen,
verve, veretve.
Forrás: Lélektől lélekig
szinopszis
mi egy csattanós
ütközés a néma le-
hagyáshoz képest!
Forrás: Lélektől lélekig
Háború
Isten sírni tanul.
Egy gyakorlat
(mindennapi teszt-kérdés/2.)
Magadtól kérdezd:
ajtód azért fontos-e,
hogy zárd? vagy, hogy nyisd?
Ecce homo
Gyanúba fogjuk a Tökéletest
és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.
Axióma
Bizakodj – lévén
helyzetünk mindenkor a
l e g pillanatnyibb.
Xénia
Adj, adj és még adj! Gátlás nélkül, mohón,
ahogy szeretkezel, adj, ahogy napozol:
nem tudva, mért vagy, ki vagy, kié s hol vagy!
Ma add, mit kaptál. Hamispénz a “holnap”.
Weimari emlékkönyv-lap
Az élet úgyis mondja önmagát;
rohan a rohanás, árkon-bokron át.
Levél vagyok. Zárt küldemény.
Dolgom: hogy kézbesítsem.
Forrás: Lélektől lélekig
titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű
Forrás: Szeretem a verseket
(hommage à V. F.)
A béke más, mint
szünet, két háború közt;
a Jó: nem rossz Rossz.
Forrás: Szeretem a verseket
Szeretlek, mondom.
– Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába.
Forrás: Lélektől lélekig