https://verskucko.com

Címke: védelem

  • Moretti Gemma: Vigyáznak rád

    A napra bíztalak:
    forró szívében megmártva magad
    legyél erős, tiszta és nem sebezhető,
    óvd amit szeretsz, és ne feledd
    ami jó és emberi, az mindig érthető.

    A holdat is megkérlelem,
    ha sötétbe süllyed a világ,
    legyen álomba mesélő dajka,
    égre festett, hajnalig fénylő virág.

    Rábízlak a csillagokra is:
    vigyázzák álomképed
    ha alszol, szőjenek szivárványt
    szíved fölé,
    s a reggel kék függönye mögé bújva
    lessék, köszöntsék ébredésed.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Alkonyati zsoltár

    Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
    ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

    Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
    fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

    Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
    fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

    Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
    rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.
    Csak védlek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Falu Tamás: Szonett (Nyolcvanas évek c. regényéből)

    Mint bolthajtása életednek
    Reáhajolok napjaidra.
    Én vagyok szíved minden titka
    Aki őrizlek és befedlek.

    A csillagaid rajtam kelnek,
    A holdad rajtam úszik végig,
    A felhőd rajtam feketéllik,
    Én küldöm könnyét a szemednek.

    És oly messziről, mint az égbolt,
    Mint ami nem lesz, s ami rég volt
    Ledobom magam a kezedre.

    S az életedre rácsukódom
    Mint drága kincsére az ódon
    Hű lakatú ezüstszelence.

    Forrás: Lélektől lélekig

    s

  • Gámentzy Eduárd: Ne félj!

    Engem így kell, hogy láss Kicsim!
    Erősnek és szabadnak.
    Ha rám gondolsz egy hajnalon,
    Mikor csak egymagad vagy.

    Mikor kevés az éjszaka,
    Sötétebb kell, a mélység!
    Akkor majd kapaszkodj belém,
    Bejárjuk minden részét.

    Ha elcsüggednél, ott leszek!
    Nem hagylak összetörten!
    Ha vinnék gyengéd álmaid,
    Patkányok emberbőrben.

    – Ne félj, hisz látod, itt vagyok!
    Szememben száz halál van.
    A világ minden Istenét,
    Magamra tetováltam.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Rózsa

    “Ha valaki szeret egy virágot, amely csak
    egyetlen példányban létezik a csillag-
    milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog
    legyen, ha a csillagokra pillant.”

    (Saint-Exupéry: A kis herceg)

    Egy példány van csupán a csillagmilliókon
    belőle is, aki az én egyetlenem,
    tüskéit önmaguk próbájától megóvom,
    hogy sose tudja meg, mennyire védtelen,

    tépné csokorkötő, legelné báva bárány
    s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt,
    tüskéi – úgy hiszi – túltesznek harci lándzsán
    s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt.

    Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem
    és holtig meghagyom önáltató hitében,
    hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem.

    Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna,
    serkedő véremet ejtem sziromzatára,
    hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hajnal Anna: Akit szeretsz…

    Akit szeretsz sebezhetetlen?
    akit szeretsz az halhatatlan?
    akit magadnak választottál
    azt megpróbálod szakadatlan.

    Annak oroszlán szívet adjál,
    hogy rettentésedet megállja.
    kedvenced elcsuklott fejére
    súlyos kezedet tedd vigyázva!
    Mégse görbüljön haja szála.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bari Károly – Örökké szerelemben

    Vérem riadalmának énekeibe
    bújtattalak, az irigység halálsápadt, sisakos
    harcosai elől, akik sötét szemük
    barlangjaiban őrzik a gyilkos kést,

    az öröm virágait elpusztító átkot,
    amelytől az arcod tájain táncoló
    piros sugaras boldogság emlékké halványodna,
    s üldögélnél szomorúan a sírás

    falai alatt, nem akarom, hogy
    tűzben-vonagló éjszakáinkat megkoronázza
    fekete töviseivel a bánat,

    világra szültek bennünket, kötelező élnünk,
    örökké szerelemben, örök átkok homályától
    vérem riadalmának énekeibe bújtattalak

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta – Lennék

    Lennék reggeli kávéd illata,
    Mit hunyt szemmel magadba szívsz,
    Egyetlen csepp méz teádban,
    S szádban a hosszú édes íz.

    Lennék kezedben fényes ősi kard,
    Legyőzve dermedt bánatod,
    Üdvözült mosoly az ajkadon,
    Virrasztva csendben ágyadon.

    Lennék sivatagban a kaktuszod,
    Szomjúságodnak csepp remény,
    Simogató lágy fuvallat
    Verejtéked úgy hűteném.

    Lennék szemedben rejtett fénysugár,
    Gondjaid messze elvivő,
    A végtelen gyilkos éjben
    Vad gyötrő álmaid űző.

    Lennék Akármi…
    Lennék Semmi is,
    Lennék vonyító Farkas,
    Lennék a Játékod is.

    Forrás: Lélektől lélekig