Ti szép leányok, két leányok,
kik úgy nevettetek velem,
terhet hajómból mind kihányok:
lám, könnyű lettem hirtelen,
lám, gyermek lettem újra, lányok.
Nevessetek, nevessetek,
minden komoly képet lehányok,
cigánykerekeket vetek.
Ti szép leányok, két leányok,
nevessetek.
Forrás: Vers mindenkinek
Nem tudom, mi lelt ma engem?
Jókedvemben nincs határ;
Danolhatnék, fütyölhetnék,
Egyikhez sem értek bár.
Összeverem a bokámat,
Noha nem szól muzsika;
A szobám világos, ámbár
Nap nem süt belé soha.
Még a füst is rózsaszínű,
Melyet rosz cserép pipám
Legroszabb kapadohányból
Küld keresztül a szobán.
A szivem ver, mintha benne
Háborogna szerelem;
Pedig egy leány sem váltott
Csak egy jó szót is velem.
S annál megfoghatlanabb ez,
Mert zsebemnek zord egén
Pénzfogyatkozásnak éje
Űl sötéten, feketén.
Szóval: a világ előttem
Egy szép tulipánbokor…
Kár, hogy addig lesz csak az, mig
Kimegy fejemből a bor!
Forrás: Szeretem a verseket
Vadvizeket borzol a szél,
kék a tükrük, mint az acél;
selyemkendő a zöld mező,
belé a Nap virágot sző.
Künn legelész már a jószág,
ilyenkor szép ez az ország:
nem papoké, nem uraké,
hanem a napsugaraké.
Árok parton nyit a kökény, –
sose búsulj, szegény legény:
jut neked is egy szál pendely
tele tüzes szerelemmel.
Most virágzik fűzfa-nyárfa,
most örüljön minden árva:
ég az apja, föld az anyja,
testvére a küzdő hangya.
Sárga virág a zöld réten,
kis pacsirta a kék égen;
nem szánt, nem vet, csak énekel,
nem kérdi, hogy kit érdekel…
Forrás: Meglepetésvers.hu
Azt mondom, amit mindig mondok:
Ne háborgassanak a gondok,
Ne háborgassanak bennünket!
Legyen vidámság, tréfa, nesz;
Ifjak vagyunk és ifjúságunk
Idő jártával odalesz.
Járjunk a szerelem kertében,
Virág ott nyílik minden lépten;
Ha meg talál tüskéje szúrni:
Illatja gyógyulást szerez.
Szeressünk! mert erőnk szeretni,
Idő jártával odalesz.
Midőn a szerelem kertében
A nap tikkasztón süt az égen:
Térjünk hűs árnyékú lugasba
A borgyümölcs tőkéihez.
Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
Idő jártával odalesz.
E kép a legszebb élet képe;
Adjunk érette bútt cserébe.
Mint fellegekre a szivárvány,
Reánk mosolyogni fog ez,
Ha majd derengő ifjúságunk
Idő jártával odalesz.
Forrás: szeretem a verseket
