„A vers olyan emberi beszéd,
ami a dallal, az ősi dallal rokon,
rokon avval a kimondhatatlannal,
ami már-már titkos, sámáni mesterség.
A vers az ember legtöménnyebb megnyilvánulása,
leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről.
A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása,
megidézése, ritka szertartás, mives fohász.
Valami, ami születésének pillanatában
a halhatatlanságra tart igényt.”
Forrás: Lélektől lélekig (Latinovits Zoltán – előadás / esszérészlet)
„Aki szeret, aki mindig szeret,
nem ér rá panaszkodni
és boldogtalannak lenni.”
Forrás: Joseph Joubert gondolatai
„Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban létezik
a csillag-milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen,
ha a csillagokra pillant.”
Forrás: Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg
„Ha tudnánk, milyen keveset foglalkoznak velünk, talán nem idegeskednénk olyan sokat azon, mit gondolnak rólunk mások.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Soha ne vedd magától értetődőnek, hogy valaki melletted van.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Mások előtt mindenki igyekszik méltóságát megőrizni,
de lelke mélyén nagyon is jól tudja, mennyi bevallatlan dolog
játszódik le benne, amikor csak önmagával áll szemben!”
Forrás: Lélektől lélekig
„A kutya nagyon okos állat.
Nagyon sajnál, amiért olyan sok levelet kapok;
ezért próbálja mindig megharapni a postást.”
Forrás: Lélektől lélekig
Csak egy széttaposott,
üres kalap a
sárban.
Senki sem adhatja vissza,
amit elvettél
tőlem.
Már Te
sem.
Forrás: Lélektől lélekig
„Mindent, amit teszünk, úgy kellene megtenni,
mintha az örökkévalóság sorsa függne tőle.
Mert sohasem tudhatjuk, nem tőle függ-e.”
Forrás: Lélektől lélekig
