https://verskucko.com

Kategória: B. Radó Lili

  • B. Radó Lili: Amatőrfelvétel

    Kis skatulya, idegen, furcsa szerszám.
    Aprócska csavarok, kis számjegyek és a lencse,
    mely távolodik s közelít feléd,
    hogy megtalálja az igazi arcod.
    S a titokzatos kis doboz mögül
    két szem simogat végig, hogy megkeresse,
    mi az benned, mit emlékül vigyen.

    Te állsz és tágranyílt szemmel nézel a gépbe.
    Ó, ha biztosan tudnád így hirtelen,
    melyik arcod az, amit odaadj most!
    A gyermeké, aki vagy? az asszonyé,
    aki szerettél volna lenni? Vagy add az embert,
    aki hited szerint egykor leszel?

    Két szem simogat a doboz mögül.

    „Egy pillanat csak” – mondod magadnak némán,
    béklyózó megszokás kissé szétvonja ajkad,
    a könnyes csillogást szemedből visszatiltod:
    mosolyogsz. Kattan a gép, a lencse zárul.

    Holnap egy idegen arc mosolyog a képről.

  • B. Radó Lilli: Ünnep

    Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
    hogy szíved bíborborával vársz reám
    és ó-ezüsttel terítesz miattam;
    s hogy el ne fussak előled riadtan,
    lelked titkos, százegyedik szobáját
    virággal díszíted fel énnekem.

    Tiéd minden ujjongó énekem,
    Tiéd lelkem szivárványos zománca,
    Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
    nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
    örömnek jövök, sohase verlek láncra,
    ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lilli: Fogócska

    Egy pillanatra, Uram, Isten,
    egy pillanatra engedj pihennem!
    Minek e hajszás, szívszorító,
    véres játékban benne lennem?
    Elfáradtam e nagy fogócskán,
    Uram, úgy únok felnőtt lenni,
    engedj egy kicsit visszamenni
    húsz év előttre, kisgyereknek,
    sírni, amin a többi sírhat,
    s nevetni, amin ők nevetnek.

    Uram lásd, sohse voltam boldog,
    nézz le egyszer ezer sebemre,
    amit szivem helyében hordok.
    Simogass engem síma kézzel
    s mert hangom halk s az űrbe vész el,
    Te szólj helyettem a fogóknak:

    ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
    hajszás Harc és ezernyi Verseny,
    gyötrött Dalom, sok véres Versem,
    Féltés, Gond, ájult Szerelem,
    ne játsszatok többé velem,
    nem ér a nevem.
              Kiállok a sorból.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lilli: Várni…

    Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
    szemedből boldog álmok édes derüje árad,
    lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
    fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

    Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
    a szíved néha-néha hangosabban dobban,
    hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
    ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
    Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
    s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

    Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
    de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
    szemedből könny után könny törületlen szivárog,
    s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
    szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
    már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
    és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lilli: Új barátság hajnalán

    Merengő szemem, ki látóvá teszed,
    ki elindítasz utamon, hogy járjak,
    ki kiszínezed számomra a nyárnak
    sápadt virágát s két karom kitárod,
    hogy minden embert magamhoz öleljek:
    tudod-e mit teszel velem?

    Honnan tudod: a könnyet és a kínt,
    ha látó szemmel nézem odakint,
    nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

    Az úton, melyet lépésem követ,
    ismersz-e minden tüskét és követ,
    mely megsebez és gátat vet nekem?

    Fáradt bimbóját halovány tavasznak
    hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,
    pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

    Két lankadt karom ujjongón kitárom,
    de ha ölelek, ki tudja, mi áron?
    Nem Júdás lesz-e, akit szivemre zárok?

    Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,
    ismerősnél, rokonnál több: Barátom,
    tudod-e mit teszel velem?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lilli: Versek

    Nekem vér és könny, izom és ideg,
    nektek csupán szó: izzó vagy hideg.

    Nekem egy villanás velőmön keresztül,
    nektek röpke ötlet: pillátok se rezdül.

    Nekem elérhetetlen vágy, mely elveszít,
    tinektek könnyű sóhaj és jól esik.

    Nekem vak szenvedélyek, kegyetlen várurak,
    tinektek téli estén elfutó hangulat.

    Ha vér, ha vágy, ha vád, ha könnyes szó, vagy nyersebb:
    nekem az életem. Mindenki másnak: versek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lili – Esti dal

    Oly jó ilyenkor este már,
    mikor az izzó nap leszáll,
    s a csillag csillog csak nekem.
    Elgondolom az életem.

    Ami elmúlt és ami lesz még,
    mit rég meguntam s amit szeretnék,
    messziről nézem és nyugodtan,
    ami után egykor futottam.

    Mire az izzó arc lehűl,
    a szív is békés lesz belül.
    Öröm, kétség oly messzi cseng,
    és jól esik az esti csend.

    Jó így még egyszer szemlehunyva
    mindent végiggondolni újra,
    a lélek könnyű, mint a pára,
    s csend van. Elalszunk nemsokára.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • B. Radó Lili – Bűvös kör

    Véresre zúzhatod az öklöd rajta.
    Ha rugdosod, a lábad lesz sebes.
    Repülnél? bénán hull le a szárnyad,
    könnyedtől ázhat, nem olvad meg soha.

    Nincs menekvés, nincsen kiút belőle.
    Legyen bár éles, mint a sasé, szemed,
    át nem látsz rajta, el nem nézhetsz fölötte.
    Eléd mered, fejed fölé magaslik,
    merev, mint a fal s áthatolhatatlan
    a bűvös kör, mit végzeted vont köréd
    világrajöttöd első pillanatában,
    s amit úgy hívnak: „Asszonynak születtél.”

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu

  • B. Radó Lili – Kit érdekel, ugyan kit érdekel…

    – hacsak nem a férget a föld alatt,
    mely széjjelmarja majd az ajkadat –
    hogy ember akartál lenni, hű, derék,
    s asszony lehettél csak, semmi egyéb.

    Kit érdekel, kit érdekelhet már ma
    lázadásod s bús éjszakáid száma?
    Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád,
    a lelked senkit sem érdekel tovább!

    Kit érdekel, hogy sohse voltál boldog,
    mert gyarlóságod szégyenkezve hordod?
    Vétked lemosni nincsen mód, se vegyszer.
    Asszony lettél: véged, ha megöregszel!

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu

  • B. Radó Lili – Fogócska

    Egy pillanatra, Uram, Isten,
    egy pillanatra engedj pihennem!
    Minek e hajszás, szívszorító,
    véres játékban benne lennem?

    Elfáradtam e nagy fogócskán,
    Uram, úgy únok felnőtt lenni,
    engedj egy kicsit visszamenni
    húsz év előttre, kisgyereknek,
    sírni, amin a többi sírhat,
    s nevetni, amin ők nevetnek.

    Uram lásd, sohse voltam boldog,
    nézz le egyszer ezer sebemre,
    amit szívem helyében hordok.
    Simogass engem síma kézzel
    s mert hangom halk s az űrbe vész el,
    Te szólj helyettem a fogóknak:

    ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
    hajszás Harc és ezernyi Verseny,
    gyötrött Dalom, sok véres Versem,
    Féltés, Gond, ájult Szerelem,
    ne játsszatok többé velem,
    nem ér a nevem.
    Kiállok a sorból.

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu