https://verskucko.com

Kategória: Fekete István

  • Fekete István: Egy

    Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
    Egy tölgyfa-ajtó, erős, barna…
    Egy kilincs, hajlott, halkan nyíló,
    Egy lábtörlővas, régibb fajta.

    Egy szoba: csupa kedves árnyék,
    Egy ágy – fekvéskor megnyikkanó –
    Egy lámpa: derűs sárgafényű
    S egy öreg asztal, persze: dió…

    Egy képen ködös őszi tájék,
    Egy ablak, mely nem néz, csak lát…
    Egy szék, ívelt, sima karfájú,
    Egy kályha s hozzá parázslapát.

    Egy kutya: komoly házőrző
    – Bár nincs mit őriznie soha –
    Egy macska is, hogy doromboljon,
    S ne unatkozzon a nagy kutya.

    És egy árva szomszéd is lehet!
    Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok,
    És megtaláljon álmomban békén,
    Megtaláljon, ha meghalok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fekete István – Nádas

    Aludtál-e már nádtető alatt,
    láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
    Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád,
    ha megérinti a virradat?

    Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit?
    Se nádirigót, se kócsagot,
    se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
    se víz mélyén rengő csillagot?

    Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
    Füstje simogatta arcodat,
    ha felkel a hold, és a lidércfény
    táncol a tündöklő ég alatt?

    Láttál-e ezer szárcsafiókát,
    úszó fészket a nagy vizeken?
    S hallgattad-e ködös hajnalokon
    a vándormadár, hogy mit üzen?

    És nádi széna volt-e a párnád,
    millió béka a muzsikád,
    imbolygó bagoly kedves barátod,
    nyárson sült keszeg a vacsorád?

    Fürödtél-e már csendben és fényben,
    este, ha lobban a néma tűz,
    s a nádas felett átszáll az álom,
    s rádsóhajt lágyan a puha fűz?

    Álmod ha őrzi millió nádszál,
    és tartja feletted az eget,
    neked adja a csillagos békét,
    és megsimogatja szívedet.

    Forrás: Lélektől lélekig