https://verskucko.com

Kategória: Gyóni Géza

  • Gyóni Géza: Csend

    Csend. Nem zavarja semmi sem.
    Árnyék suhan a kék vizen.
    Bús gondolat – tévedt madár –
    Rajzolta röptiben.

    Bús gondolat, mely újra visszatér,
    Bús gondolat, mely elgyötör, kisér:
    Örök hajszában élve élni,
    Harcolni semmiért.

    Célt, célt, teremtő Istenem!
    Célt, célt, mely ihlet, tűzz nekem.
    Ne kóboroljak ebként utamon,
    Megtörten, hitlenen.

    Mondd: gyűrű vagyok a vizen,
    Mely célodat tovább viszem
    S a messze ködlő végtelenben
    Eloszlik – semmi sem.

    Mondd: por vagyok, mit szél vihet,
    Por, melyből trónod építed.
    De mondd! A lelkes porszem
    Kér – önts belé hitet.

    Csend. Nem zavarja semmi sem.
    Csillagfény reszket a vizen.
    Isten – lényednek egy sugára –
    Te vagy a cél, hiszem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyóni Géza: Némaság

    Itt ülsz, mikéntha másvilági élet
    Lakója volnál, búsan, csöndesen.
    Fehér kezed forró kezembe
    Csak félve habozón veszem.

    Amit oly vágyva vágytam elsusogni,
    Elhal a vallomás is ajkamon –
    És hallgatag szép ajkad beszédét
    Varázs alatt csak némán hallgatom.

    De nem sajnállak elveszett rímek, ti,
    Miket az úton elrebegtem én –
    Mert érezem, hogy szótalan szerelmünk
    Édes beszéde – legszebb költemény.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gyóni Géza: Enyém-e még?

    A halál kénes, keserű szaga
    Hányszor gőzölgött már torkomban, –
    És rád gondoltam
    Mégis minden halálos éjszaka.

    Rád, aki oly rég, oly rég hallgatag
    Takarod el előttem arcod.
    S már nem riasztott
    A halál úgy, mint e börtönfalak.

    Hiszen ki más? csak a halál vihet
    Tehozzád innen még ez estén,
    – Hogy megleshetném:
    Enyém-e még és vár-e a szived?

    1916.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gyóni Géza: Fogantatás

    Csituljon el egy pillanatra
    Az életóceán morajja.
    Imás csöndjét a pillanatnak
    Parázna, vad szó ne zavarja.
    El nem sóhajtott szent imádság
    Szálljon csak a magasba fel,
    Mikor két szív szorongva, félve
    Egymásra lel.

    Azután hajrá! a szilaj élet
    Borzolja tajtékos tarajját.
    Küzdő, erőlködő sajkáit
    Hullámkorbácsok hadd vagdalják.
    Villámos felhők fenyegetve
    Csak gyüljenek a magasokban,
    Mikor két szív ujjongva, égve
    Egymásra dobban.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gyóni Géza: Valami…

    Valami édes, valami fájó
    Borús merengés
    Ugy elfog néha, mikor az úton
    Mellettem elmész…

    Úgy, úgy szeretnék visszafordulni
    S nézni utánad –
    Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
    Bús szempillámat.

    Valami édes, valami titkos
    Égi sejtés száll:
    Valami súgja, hogy te is épen
    Arra gondoltál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyóni Géza: Árva gyerek karácsonya

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Sosem láttad az apádat.
    Kora sírján Dnyeszter síkján
    Csúf fekete varjak hálnak.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Mit üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Sosem láttad az apádat.
    Anyád csókján, kis cókmókján
    Kozák rablók kockát hánynak.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Mit üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Ki ne dugd most gyönge lábad:
    Ajtó előtt nekifutnál
    Zsoldos rabló szuronyának.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Hogy üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Kis szívedben mi a vágyad?
    Hogy téged is neveljen fel
    Boldog alvók gyilkosának?
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Mit üzensz a Jézuskának?

    Árva gyerek, árva gyerek,
    Húzd fejedre paplankádat.
    Gyönge ajkad imádságát
    Tán elviszik angyalszárnyak.
    Árva gyerek, árva gyerek,
    Üzend meg a Jézuskának:

    „Árva gyerek, árva gyerek…
    Kik megölték az apámat,
    Rabló népség minden léptét
    Gyász borítsa és gyalázat.
    S ne essen meg soha-soha
    Szíve rajt a Jézuskának.”

    Krasznojarszk, 1916.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gyóni Géza: Üzenet a kórházból

    Asszony, van-e még imádságod?
    Mert nem segít más, nem segít más,
    Csak kulcsolt kéz, esengő sírás:
    Lesírni az Irgalmasságot.

    Talán szolgája a halál
    Mégis, mégis egy nagyobb úrnak,
    Ki egy életet még megnyújthat,
    Ha imád hozzá eltalál.

    Asszony, találsz-e hozzá hangot?
    Én csak kegyetlenségét láttam,
    S csak keserű szót hordok számban.
    Ne hallja meg, ha én sóhajtok.

    Ne lássa meg vádoló arcom –
    Csak a te rémült szíved lássa!
    Ha irgalmához nem találsz ma:
    Holnap a neved: özvegyasszony.

    Krasznojarszk, 1917. június 5.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gyóni Géza: Tompa (1817–1917)

    Középső gyöngy a nagy Triászban;
    Te magyar ékszer sorsát nyerted:
    Világ-napfényben, glóriásan
    Messze ragyognak nálad nem nagyobbak,
    Csak sokkalta szerencsésebbek.

    Kirakatba te sose vágytál,
    Se cifra dáma szép nyakába.
    Mert nemesebb minden gyémántnál
    A fény, amelyet jótevőn áraszt
    Szelíd lángú családi lámpa.

    Téged a lámpa sorsa vonzott,
    Mely vándorok elé világít.
    Gyöngyért rajongnak a bolondok.
    Áldott a lámpás, amely beragyogta
    A bús apáknak éjszakáit.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gyóni Géza: Piroskának

    Fényes ajándék nem telik, tudod.
    Egy imakönyvet hoztam ím neked,
    Beragyog mégis sok csöndes zugot,
    Mert fényesebb nincs, mint a szeretet.

    Ki nem tanultál mást, még nem, soha,
    E tiszta nyelvet hogyne értenéd!
    Ez egyszerű könyv mindenik sora
    Szent szeretetet sugároz feléd…

    Ma csak mosolyát látod a világnak.
    A fény mellett az árnyat nem leled –
    S hogy orvul hányszor tiszta szivbe vágnak,
    Te még csak a meséből ismered.

    Imádságod is oly derűs, sugáros,
    Mint lelked, melynek csak mosolya van –
    E könyv feléd csak tiszta fényt sugároz,
    Mely mint a lelked, oly zavartalan.

    De majd, ha bánatos lesz ébredésed, –
    Az élet tövist rejt ajándékul –
    Ha tiszta lelked elszorulni érzed,
    És a szemedbe fájó könny tolul,

    Tekints e könyvbe – s már remény-veszetten
    Szent béke szárnya érint csöndesen, –
    Mert mig imádság zsong bizó szivedben,
    Árvák közt nem vagy elhagyott te sem!

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Gyóni Géza: Menekülés

    Első szeretőm: a szomoruság,

    Akihez egyszer hűtelen lettem,

    Most visszatér

    És visszakéri pünkösdi kedvem.

    Sápadt asszonyom fekete leplét,

    Amibe síró szivem takartam,

    Lebbenni látom

    És elsápasztja mosolygó ajkam.

    Ó régi, régi a mi szerelmünk,

    Víg bálakon és hűs templomokban

    Egymásé voltunk.

    Sosem szerette senkise jobban.

    S egy sötét este mégis elhagytam.

    Ragyogó, vidám asszonyhoz szöktem.

    Azóta keres,

    Azóta futok előle a ködben.

    Kis gyáva gyermek, ó hogy szaladtam.

    Jaj, vissza-visszanézni se mertem.

    Mindjárt utólér,

    Fekete leple suhog megettem.

    Ha most a kezem valaki fogná.

    Messze a tisztás, a napos, a fényes.

    De odaérnénk,

    Ha szivem fogná, édesem, édes.

    Ha szivem fogná… Erdőben, ködben

    Futok halálig, futok lihegve.

    S jaj, ha megállok,

    Megöl és betakar fekete leple.

    Forrás: Vers mindenkinek