Én hozzám is beköszöntött
Az első víg napsugár.
Kíváncsi tán, hogy mit csinál
Ez a fakó, bús madár.
Fényt derít a szürkeségbe,
Csillog, villog, csalogat –
Úgy szeretné földeríteni
Búbánatos arcomat.
Maradj csak kint, jó napsugár,
Hirdesd másnak a tavaszt –
Bús szívembe ragyogásod
Jókedvet már nem fakaszt.
Elkomorul a kis sugár,
Rezeg, rezeg kínosan –
És a függöny nyílásán át
Szomorúan eloson.
Aztán újra rám borul a
Fojtó, árnyas szürkeség –
És a tavaszt úgy várom már,
Mint aggastyán a mesét…
Forrás: Lélektől lélekig
