https://verskucko.com

Kategória: Jászay-Horváth Elemér

  • Jászay-Horváth Elemér: Ima Földistenhez

    Napsugaras dombon haladok fölfele
    Elébe a nyárnak,
    Völgyek illatával, mámorával tele,
    Napsugaras dombon víg örömök várnak.

    Aranyba takargat kelő napnak fénye,
    Vágyakkal melenget;
    Rám kacag virágzó szöllőtők reménye.
    Szívemben az élet nászdalokat penget.

    Most látlak, Földisten, mindenütt lakozó
    Vidám, ifju Isten!
    Ott látom a képed mézzel adakozó
    Virágokban, csókban rejtező girizden.

    Most áldlak, Földisten, csókbeteljesítő,
    Bánatot lebíró,
    Teremtő álmokba illattal szédítő,
    Örök törvényeddel élő, büszke bíró.

    Most hívlak, Földisten, hatalmas Istenem,
    Illesd meg a mellem!
    Töltsd meg színeiddel fényt sóvárgó szemem,
    Áldd meg gyermekekkel ébredő szerelmem.

    Ébredő szerelmem álma megfoganjon
    Asszonyom ölében,
    Hadd érjünk örökös, vidám lakodalmon
    Napsugaras dombra, nyárnak idejében.

    Nyugat, 1912/10. szám

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Jászay-Horváth Elemér: Beszélgetés az életről

    Szivem titkos bensejében,
    Ahová szem már nem lát el,
    Ül egy vén jezsujta páter
    Talpig omló feketében
    S én beszélgetek vele:

    – Páterkém, de szép az élet!
    Óhajtása, vágya, mersze,
    Színe, bűne, minden perce;
    Lányokról nem is beszélek,
    Mert tudom, hogy fáj neked.

    „Életünk, fiam, mi kurta!
    Röpte, mint a puszta szónak
    Útja, mint a lelkes szúnak,
    Mely magát a fába fúrta
    S volta, élte semmiség.”

    – Páterkém, de víg az élet!
    Az egészség kacagása,
    Vérnek tánca, férfi násza…
    Minden felhő szerteszéled
    S mosolyog az ég szeme.

    „Életünk, fiam, bolyongás
    Siralomvölgy erdejében.
    Minden fája barna ében
    S örökös a harang-kongás,
    Mely halálra hívogat.”

    – Páterkém, de szent az élet!
    Az Öröknek csöppnyi mása
    Soha napján elmulása;
    Minden perc, mely semmivé lett,
    Egy-egy istent szült nekünk.

    „Életünk, fiam, mi átkos!
    Képzelmünknek duzzadt hátán
    Vigyorogva ül a Sátán,
    S minden percben, mely halált hoz,
    Egy-egy lélek pusztul el.”

    – Páterkém, való az élet!
    Minden jóság, minden gazság
    Egyetlen, merész igazság,
    Melynek fényén szerteszéled
    Komor álmok árnyhada.

    „Életünk, fiam, csak álom,
    Képzelődés minden tettünk.
    Meghalunk, mivel születtünk:
    Szél hulláma, légbe szállón,
    Minden e két part között.”

    Szivem titkos bensejében,
    Ahová szem már nem lát el,
    Így beszél a csöndes páter
    Talpig omló feketében,
    És én félve hallgatom.

    Nyugat, 1912/10. szám

    Forrás: Vers mindenkinek