Rigófüttyökre ébredek,
mosolygok.
Álmomban iskolásgyerek
voltam, együgyű, boldog,
ki rongylabdát köt, pandúr-rablót játszik,
s a szilvafák
sötétkék ágai alatt
rikolt egy óriásit.
A mosoly
még lelkemen remeg:
fűszálakon fénylő harmat –
Drága fűszál, nem merek
hozzád érni, hiszen
abban a pillanatban
leverem
fejed díszét, a gyönge harmatot.
Csak nézlek.
Gyönyörködöm
és hallgatok.
Forrás: Lélektől lélekig
minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma tátogás
nem kellenek szavak
elég
egy
összevillanás
még az se kell
elég
ha
vagy
Forrás: Lélektől lélekig
Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.
Az állatból hozzád szellemek ajka szól
és mindegyik virág kibomlott szirmu lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
„érez minden dolog” s mind lényedig hatol.
Félj: a világtalan fal szemmel tartja lépted, –
igéket rejteget a holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!
A sötét lényekben istenek alszanak;
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!
(Képes Géza fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.
Hogy járva a tengert, szembe kell
szállni merészen a széllel,
s akkor a hajós csodákra lel,
az idő nagy titkokat érlel.
Szálltam hát, Végtelen, feléd:
hullámok pörölye paskolt.
Ég s víz határa s a tengerfenék
derengett: messzi, deres folt.
S akkor megtudtam, hogy csak néha,
nagyritkán kék a tenger,
és hogy üres és szürke, még ha
csillog is sokszor, az ember.
Láttam földet, hol nincs tó, se folyó –
por és rög, semmi más:
nincs aranyszem a porban, melyből ott
gyúrják az ember fiát.
De tudtam: Nincs szebb feladat,
mint vágyva előre törni:
keresni, kutatni, hol rejlik a mag,
s szeretni, és gyűlölni.
És látni, hogy néha szürke homályon,
átragyog kéken a tenger,
s tudni: tisztább öröm nincs a világon
mint az, ha ember az ember.
Képes Géza fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
