Kategória: Kisfaludy György

  • Kisfaludy György: Élet himnusza

    A Föld vagyok én, a Végtelen,
    az Óceán, a szárnyaló Értelem.
    Kezem a csillagokba ér,
    s nem teszek semmit mindezért.

    Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
    Én vagyok Istened, s angyalod.
    Én vagyok benned minden őserő,
    vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,
    csodák, minden alkotás,
    bosszú, gonoszság és megalkuvás.

    Minden viruló parány önvaló,
    a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
    Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
    herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
    színes lepkeszárny,
    libbenő szellő és gonosz árny.

    Viharnak villáma én vagyok,
    Apám a Nap és anyám a csillagok.
    Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
    folyó és minden vad folyam
    már régen én voltam, én, magam.

    Én vagyok te és te vagy én.
    Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
    Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
    időknek tükre s irdatlan szárnyalás.
    Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
    mi vagyunk asszonyunk ölelése.
    És mi vagyunk minden rút is,
    a szép, lépteink vezető út is.
    Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
    Anyagkáprázat az idők tengerén.

    A Föld vagyok én, mi eltakar,
    cigány vagyok, zsidó és magyar.
    Palesztin vagyok, s elűzött indián,
    kurd, afgán, néger vagy ausztrálián.
    Kis kínai vagyok minden tank előtt,
    én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.

    Hit vagyok szívedben és éledő remény,
    szeretet, örömtánc és zengő költemény.
    Aszály után az első csepp eső.
    Madárfióka, a kezedben verdeső.
    Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
    Szeretet nélkül az életed mit ér?

    Én voltam veled minden vad csatán.
    Kit dicsérsz helyettem, lelki sarlatán?
    Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
    végső bajodban reményt én adok.
    Szeresd kedvesed és az ölelést,
    gyönyör és minden pezsdülés
    hozzám zengi az élet himnuszát.
    Hisz én csináltam énalkotta szád.

    Belőlem, bennem, rajtam, általam
    mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
    Hiába miriád és százezernyi nép,
    a perc olyan, mint a milliónyi év.
    Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
    egyek vagyunk s bennünk a lét örök.

    Szülőid ölére én alkottalak,
    léted kezdetén csupa tiszta lap.
    Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
    Kétkedsz, vagy a hit vezet,
    ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.

    A Szeretet vezessen, fiam!
    Ég veled.

  • Kisfaludy György: Fényölelésed

    Fűszerillatú ág.
    Néztem a fényed.
    A bűvös koronád.
    Lassan forgott
    Benne a világ.
    Ott álltál fénylőn
    A világ tengelyén
    Előszörre tudtam itt,
    Hogy; Te vagy már az Én

    Mikor ott csillant
    Szemedben Itália
    Rámnéztél; enyém
    És tiéd az eufória.
    Vedd, vedd bátran
    Ezer éve várom
    És tudom a napot
    Mit a távol ezred
    Reménnyel rámhagyott.

    Fordultál egyet.
    És szelíd mosolyod
    Varázslatán át
    Lepergő jövőnk során
    Életed ezüst fonalát
    Mutattad, mely enyém is.
    Ahogy egymást kerülték
    Fényeink. Ezüstfehér
    Arany, vörös és a kék.

    Forrás: Lélektől lélekig