https://verskucko.com

Kategória: Kiss Dénes

  • Kiss Dénes: Részem lettél

    Úgy élsz bennem, akár a vérem,
    nyitott szememben a világ,
    fájdalmaink a létezésben
    vagy ép üvegben a szilánk!
    Belőlem már te ki nem válhatsz,
    mint halál a születésből,
    éjszakáimból az álmok,
    élők a múló időből.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss Dénes: Időző

    Meg kell fejtenem, ki vagy,
    mit akarsz velem,
    mennyi benned az áhítat,
    a barátság, a szerelem?
    Visz-e szorongás
    napfényes utcákon át
    az élesre csiszolt őszben,
    hol mint kristályrácsok
    villantják puszta fakoronák
    a Nap cserepeit,
    s pókháló ejti csapdába
    az időtlent.

    Meg kellene fejtenem e nagy
    szelídgesztenyék alatt
    vonásaid keresztrejtvényét,
    csönd-kondító pillantásodat,
    s ki vagyok neked,
    te nekem ki vagy?
    Hadd tudjam meg
    e tiszta szavú őszben,
    amiért e végtelen pillanat
    ragyogó tisztásán
    elidőztem.

    Forrás: Verspatika

  • Kiss Dénes: Ki őrzi meg

    Ki őrzi meg majd legtovább
    gyermekkorából az eget
    s hogy mindig mindig béke lett
    Barangolva mezőkön át
    bokrok nyújtottak kezet
    ki-ki játékban megtalálta
    a maga szelíd madarát
    Ki őrzi meg majd legtovább
    a füvek s a fák jelbeszédét
    Ki lesz ki arcán muzsikát hordoz,
    mint lombjuk közt a fák
    Ki lesz akiben béke lesz
    ha a lélek fényességét
    roppant sötét öleli át

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss Dénes: Ütemre

    Bomlik a házak kontya
    a sötétedés bontja
    némán belekuszálja
    hajuk az éjszakába
    Engem is beleszőne
    csillagos feketébe
    de én anyámtól boldog
    sugarakat hordok
    Lépésem füttyöm szikra
    csiholom bátorítva
    a dermedt füveket fákat
    Mintha már moccannának

    Forrás: Kedvesch versek

  • Kiss Dénes: Szerelmem utolsó verse hozzád

    E szerelemhez nincs közöd!
    Magam akartam magamnak.
    Bár irántad fogantatott,
    nincs rajta hatalmad.

    E szerelemhez nincs közöd,
    nem volt és nem is lesz soha.
    Fénylik az idők fölött,
    bár gyötrő és ostoba.

    E szerelemhez nincs közöd,
    magamnak teremtettem.
    Te jársz-kelsz élőn is halott,
    holtan is temetetlen.

    E szerelemhez nincs közöd –
    bár érted sarjadott –
    csak mint az árulónak
    ahhoz, kit föladott!

    Forrás: Szívzuhogás