Bomlik a házak kontya
a sötétedés bontja
némán belekuszálja
hajuk az éjszakába
Engem is beleszőne
csillagos feketébe
de én anyámtól boldog
sugarakat hordok
Lépésem füttyöm szikra
csiholom bátorítva
a dermedt füveket fákat
Mintha már moccannának
Forrás: Kedvesch versek
E szerelemhez nincs közöd!
Magam akartam magamnak.
Bár irántad fogantatott,
nincs rajta hatalmad.
E szerelemhez nincs közöd,
nem volt és nem is lesz soha.
Fénylik az idők fölött,
bár gyötrő és ostoba.
E szerelemhez nincs közöd,
magamnak teremtettem.
Te jársz-kelsz élőn is halott,
holtan is temetetlen.
E szerelemhez nincs közöd –
bár érted sarjadott –
csak mint az árulónak
ahhoz, kit föladott!
Forrás: Szívzuhogás
