Ébreszti a földet Piros nyári hajnal. Teli van a szívem Szerelemmel, dallal. Ragyogó reménnyel, Merész ifjú hévvel – Teli van a szívem Petőfi versével.
Napisten az égen Egyre följebb vágtat, Fényözönbe vonja A magyar pusztákat. Útjába gyülemlő Vad vihart ver széjjel – Teli van a szívem Petőfi versével.
Piros nap búcsúzik Nyugati határon, Sejtelmes alkonyban Éj sötétjét várom. Kifogyott szívemből Hangja tüzes dalnak, De a magyar puszta – Hallga! – most sem hallgat.
Titokzatos hangok Nagy összhangja támad, Borús-derűs tréfa, Nemes, méla bánat. Megtelik az éjjel Hősi szép regével, – Teli van a szívem Arany énekével.
Forrás: Magyar versek – Kozma Andor
