„…egyedül maradok itt,
figyelem ahogy a pirkadat
s puskacső összekacsint.”
(Nagy László)
Almák és álmok fehérsége
ikerként világolnak
egy őszi kertben
mert a lámpákat leoltották
világolunk egy őszi kertben
most csak a természet
szelíd menetrendje lehet
selejtes s nem az ember
ki ott helyén
az éjszakai őszi kertben
figyel fülel vigyáz
a házra csillagokra
vigyáz minden zajokra neszekre
kertet röptető szelekre
almák és álmok fehérsége
velünk van pirkadatig
mikor az őrzőt cserélik vagy elvezetik
s a dörrenés a tompa puffanás
akár az almák megrázott fákról
akár az álmok a legtávolibb
tartományból hullanak ide
ide a földre
hallod Te is
barátom?
és minden érthető lesz
egyszerre világol
(reggelbe ér e súlyos gravitáció)
ahogy nézed a képet
tűrhetően éles és világos
Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
🌙🍂
