https://verskucko.com

Kategória: Rákos Sándor

  • Rákos Sándor: Igazság két irányból

    a fal
    kívülről ellenállás
    belülről védelem

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Önarckép

    1953–1964

    Madárnak kellett volna lennem.
                        és elröppennem
    De kő vagyok, ólommal erezett.
                        Ólomszárnyon lebegek.

    *

    A mézem is – darázsgyüjtötte méz.

    *

    Hiába intem magam bölcsességgel,
    hogy legyen elég a pillanat terhe,
    mikor egész multam s egész jövőm
    hegyes szögekkel a szívembe verve.

    *

    Bátrabban élj! Félelmeidet győzd le!
    Ilyen hős légy, ha nem lehetsz más!
    Mert alig van biztosabb erőforrás,
    mint a legyőzött félelem.

    *

    Meghajszolt állat, elbotlik a test,
    az értelem kibúvókat keres,
    de míg lendülne hajdan büszke szárnya,
    belátja már, úgyis minden hiába.

    *

    A pokol tornácára vettetett,
    helyük nem találó lelkek közé.
    Bűn nélkül mondtak rá ítéletet.
    Nem pörölt. Hagyta, hogy megkötözzék.

    *

    Vaskorban éltem. Éles pengék
    hasogatták födetlen mellemet.
    Bocsássatok meg, kik megöltetek –
    ha bocsánatos bűn a bűntelenség!

    *

    A soha-meg-nem-alkuvás
    dühét-gyönyörét
    karszti bokrok
    tőletek tanultam.

    *

    Elszántan, mivel minden perc utolsó,
    papírlapnak feszül a homlokom –
    így építem föl sorsomat soronként.

    *

    Az örökifjú, meztelen égbolt
    borul az ember vágyai fölé.

    *

    Szívemet már megigazítsd,
    félelmeimet elcsitítsd.
    Partodon, melyet béke csöndje mos,
    lehessek végre otthonos.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Egynémely gyűlölködőkhöz

    Bármily csattogó foggal prédikáljátok is
    a gyűlölet evangéliumát, s bármekkora
    hittel hinnétek igaznak a nem-igazat
    (noha gyanítom, hitetek meg az érdek
    jó házasságot kötött),
    nem győzhettek, mert „jaj annak, ki fegyvert…”!
    Rég kicsorbult kardot, hazug ügyért!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Ismerősök

    Hallomásból ismer mind, aki ismer.
    Félreért, átsiklik a lényegen.
    Csak az isten ismer személyesen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Eloson

    Eloson bizony eloson
    a szerelem eloson
    homályos utakon loppal
    egy csapáson a farkasokkal
    szemek szúrnak a csönd mögül
    a fűben kecskebéka ül
    s vállat-fejet fordítva bámul
    utána míg a láthatárról
    le nem tűnik nagyhirtelen
    a farkasléptű szerelem

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Ruhátlanul

    A mozdulat fensége ép s töretlen
    és ezredévek meg nem dönthetik:
    fejem nyugoszik delejes öledben,
    fölöttem égnek csillag-kebleid…

    Hány atom épült hús-ideg szoborrá,
    míg betelt az egyetlen pillanat –
    élő lélek az anyag-világ ormán,
    élő lelkemnek átadtad magad!

    Millió évek millió esélye
    millióképpen dönthetett veszélybe
    s mi, konok kettős, mégis itt vagyunk!

    Ruhátlanul és talpig vérben, vasban…
    Karoljuk egymást fullasztó magasban –
    iker-fényt szór ránk szívünk és agyunk!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Vadállat

    pusztámba betolakodott
    pihenőhelyem füvét letaposta
    fáim alá csalétket rakott ki
    ágak közül magaslesből lesett rám
    első napon kitértem előle
    másodnapon és harmadnapon is
    nem gyávaságból csak mert undorított
    kitértem még három hosszú napig
    de a hetedik napon ráuntam
    hitványságára a lesből lesőnek
    és a felkelő nappal együtt
    a fák közül a tisztásra kiléptem
    szemvillanásnyi szembenézés
    ráökrendtem halálos undorom
    arra aki meghúzta a ravaszt
    mozdulata s a dörrenés között
    az a másodperc volt az életem

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor – TALÁN

    Tán egy beszédes kutya kéne:
    jó útitárs és jó barát,
    kivel este, tücsökzenére
    taposhatnám az út porát.

    Talán egy bot… Hiszen beérném
    akármilyen görbével is:
    görcsös lenne, furkó a végén
    – ám kezes jószág, nem hamis!

    Talán pipát, dohányt szereznék…
    Meggyfapipa és szűzdohány!
    Kék füstsárkány-hadat ereszt szét,
    játszótársam lesz valahány!

    Talán… Egyszer útrakelek majd,
    még mielőtt a csönd besző.
    Megtalálom. Mosolyog, sóhajt.
    S felel szívem, a repdeső.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor – Szúnyogok és elefántok

                                     „…elefántnak néz  
                                     szúnyognyi bajt”  
                                                   ARANY

    hol van már a szúnyognyi bajok
    tovaröppent züm-züm csapata hol
    a kézlegyintő bizonyosság
    hogy csak te látod elefántnak

    már nem szúnyognyi elefántok
    de elefántnyi szúnyogok
    kísértenek vad rajzásukkal
    körülötted szelet kavarnak

    várod mikor mélyednek csontodig
    szívóik szomjas fúrófejei
    mikor isszák föl fogyó véredet

    elvérezni nem ilyen végzetet
    valami nagyobbat kerestél
    elefántnyi szúnyogoknál nagyobbat

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor – Dal a várakozásról

    várlak még el se mentél
    máris várlak haza
    ha kettesben magammal
    az a pokol maga

    várlak mint bezárt állat
    a gazdájára vár
    várlak mint a rab várja
    hogy ideje lejár

    várlak mint várban várta
    az ostromlott csapat
    vágtasson a segítség
    mert falak omlanak

    várlak miként a hívő
    égi csodára vár
    gyorsan belépsz az ajtón
    s kizárod a halált

    várlak s kérlelhetetlen
    szívem dobajjal int
    úgy menj el hogy ne menj el
    s úgy jöjj vissza megint

    Forrás: Lélektől lélekig