https://verskucko.com

Kategória: reviczky gyula

  • Reviczky Gyula: A fény

    A fénytől kérdé egykor az erő:
    Mondd, nem unatkozol, semmittevő?
    Mit én építek vagy, ha kell, lerontok,
    Te csak szemléled s nincsen semmi dolgod…
    S felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan
    Erő hiába működik: kaosz van.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula – Ágyban, párnák közt halni meg

    Egy aggodalma volt Petőfinek:
    Ágyban, párnák közt halni meg,
    S mit úgy óhajtott, teljesítve lőn,
    Mint hős, elhullt a harcmezőn.

    Járnak pár százan sápadt képpel itt.
    Közelgő sorsát érzi mindegyik.
    De nem okoz félelmet senkinek:
    Ágyban, párnák közt halni meg.
    Mit bánja ő, ha részenként hal is meg,
    Érezze elhalását minden íznek.
    Fogyjon ki lassan, mint a mécs világa,
    Egyet kíván csak: későn, jó sokára.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula: Jó lelkek

    Vannak jó lelkek még a földön;
    De elrejtőznek a világ elül.
    A csacska hír hallgat felőlük,
    Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

    Éltük, szerény, csöndes, magános,
    Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
    Erényüknek cégére nincsen;
    Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

    Vásári zajt, hűhót kerülnek.
    Nem lökdösődnek lármás utakon.
    Lelkük zománcát féltve őrzik.
    Amerre járnak, csend van s nyúgalom.

    A sors csapási, szenvedések
    Között értékük legszebben ragyog.
    A rózsa is, ha eltiporják:
    Akkor terjeszt legédesb illatot.

    Vannak jó lelkek még a földön!
    Vigasztalásul vallom és hiszem.
    Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
    És nem irígyli sorsuk’ senki sem

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula – Magamról

    Rossznak mondod a világot,
    Dőresége bosszuságod;
    Siratod az élet álmát,
    Földi gondok durva jármát;
    Felpanaszlod lázban égve:
    Bölcs elméje, jók erénye
    S fényt sugárzó lángod, ég,
    Csak hiúság, búborék.

    Óh, pedig hány perczed, órád
    Volt, midőn e sújtoló vád
    Könnyeidben elviharzott
    S kiderült rá szíved, arczod.
    Gyönyörűség volt az élet,
    Megáldottad születésed;
    Rózsák közt jársz, azt hivéd,
    S mi okozta? … Semmiség!

    Nem tudod, mi nyomja szíved,
    Semmiségek üdvezítnek.
    Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
    Hogy e bűnös-bűvös élet,
    Mely ma szennyes, ronda börtön,
    Holnap éden kertje rögtön.
    Ma a békét áhítod,
    S holnap küzdve élni jobb.

    Ember! önző vágy vezérel.
    Bánatával, örömével
    Ezt az undok szép világot
    Sorsodon át nézve látod.
    Hogyha gondok elcsigáznak:
    A világot éri vádad,
    S ha örömre gyúl szíved:
    Nincs e földnél semmi szebb.

    Ragyoghat a nap az égen;
    Te sötétben, feketében
    Látsz mindent, ha bánatod van;
    Míg, ha kedved lángra lobban,
    Minden érted van teremtve;
    Télen is jársz rózsakertbe;
    A nap is csak rád ragyog,
    S kik itt laknak: angyalok.

    Az örvendőt meg nem érted,
    Ha világod búban éled;
    S csak ha lelked szenvedőnek
    Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
    Mit törődöl a világgal,
    Szenvedő szív sóhajával,
    Ha egy édes pillanat
    Teljesíti vágyadat!

    Hát ne fordulj vak hevedben
    A világ és rendje ellen…
    Úgy tekints az emberekre,
    Hogy a föld se jó, se ferde;
    Se gyönyör, se bú tanyája,
    Csak magadnak képe, mása.
    Ki sóhajtoz, ki mulat:
    A világ csak – hangulat.

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

  • Reviczky Gyula – Altató

    Álom, álom, édes álom,
    Suhanj végig szempillámon,
    S ráterítve csoda-fátylad,
    Népesítsd be éjszakámat.

    Szerelemrül légyen álmom,
    A szelíd, csöndes álom.
    Álom, álom, édes álom,
    Érkezésed mindig áldom.
    …

    Te boríts be fátyoloddal,
    Te kábíts el mákonyoddal.
    Te cirógass karjaidban,
    Födj be lágyan holtomiglan.

    Áldva légyen érkezésed;
    Éltem álom, álmom élet.
    Álom, álom, édes álom,
    Szemem, íme már lezárom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula: X. Fogy a sugár

    (Perdita-sorozat)

    Fogy a sugár; életnapunk
    Hevét veszíti; nem csoda!
    Annál gyorsabban hervadunk,
    Ha árnyékunk nem volt soha.

    Szívünk kialszik csendesen,
    Mint hamuvá égett parázs.
    Ah, ez többé nem szerelem,
    Csak gyönge végső lobbanás!

    Lassú haldoklás életünk;
    Szerelmünk hervadó virág.
    S már csak részvétet érezünk,
    Ölelve fonnyadt Perditát.

    Forrás: Arcanum

  • Reviczky Gyula: IX. Szeretlek, mint egy elhagyottat

    (Perdita-sorozat)

    Szeretlek, mint egy elhagyottat
    Egy másik elhagyott szerethet.
    Ahogy vergődő fájdalom csak
    Képes szeretni: úgy szeretlek.

    Nem a gyönyörnek tiszta mézét
    Szomjazza ajkam, hogyha csókol;
    Az, ami hozzád vonz, a részvét —
    Szeretlek, édes, szánalomból.

    Szeretlek, mert mint én, leányka,
    Te is jobb sorsot érdemelnél.
    Szeretlek, mert reád találva
    Látom: van árvább szív szívemnél.

    Szeretlek önzésből, kimondom;
    Mert amidőn szemedbe nézek,
    Egyszerre tűrhetőbb a sorsom —
    S én kezdelek vigasztalni téged!

    Forrás: Arcanum

  • Reviczky Gyula: VIII. Ha durva módon sértelek

    (Perdita-sorozat)

    Ha durva módon sértelek:
    Lelkedre valahogy ne vedd.
    A sérelem, ha mutatod,
    Hogy fáj szívednek: még nagyobb.

    Nevess csak rajta, rajtam is.
    Ne is gyanítsák, hogy hamis
    A jókedv, mely szemedben ég,
    S hogy szíved meg van ölve rég.

    Kacagj, ha durva szó gyaláz.
    Hogy illenék hozzád a gyász!
    Oly nőnél, mint te vagy, szegény,
    Gúny, hogyha könny csillog szemén.

    Forrás: Arcanum

  • Reviczky Gyula: V. Lelkedbe ádáz végzeted

    (Perdita-sorozat)

    Lelkedbe ádáz végzeted,
    Rút szégyenfoltot égetett.
    Hiába élsz, virulsz, mosolygasz:
    A nagy világon nincs helyed.

    Légy czéda, kéjsovár, ledér;
    Légy szűzi, tiszta: egyet ér.
    Imád, átkod nem érdekel mást
    S csak kicsúfolnak könnyedén;

    Nincsen remény, nincs irgalom.
    Nem kérdi a világ, vajon
    Selyemben halsz-e meg vagy éhen,
    Átokkal hervadt ajkadon?

    Légy vidám vagy kétségbeesett:
    Pokolban élni végzeted.
    Zárdába, vagy kórházba menni:
    Egyforma vétek s bú neked!

    Forrás: Arcanum

    R

  • Reviczky Gyula: II. Gondoljon a világ akármit

    Gondoljon a világ akármit,
    Az emberek gúnyoljanak;
    Büszkébb szivem van, hogysem értük
    Félénken cserben hagyjalak.

    Kiket a vak tömeg szokásból
    Szépeknek, jóknak ünnepel,
    Nem tudnak oly forrón ölelni,
    Mint te, midőn hizelkedel.

    S a kikre irigykedve néznek
    A dőrék, nem oly boldogok,
    Mint a minő te vagy szerelmem,
    Ha szomjas ajkam csókolod.

    Óh, áldhatná sorsát akárhány,
    Ki most lenéz negédesen,
    Ha oly lánykát találna, mint én
    Benned találtam, édesem!

    Forrás: Arcanum